Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
Köszönések és megszólítások...425 pl. Szia, heló! Szia, szia! Heló, heló! Csao, heló! Arra a kérdésre, hogyan köszönnek a diákoknak mások, hasonló eredményekre derült fény. A szia itt is az első helyet foglalja el 692 adattal. Csak az iskolatársak köszönnek az adatközlőknek gyakrabban a heló formával (64, szia 55). Nem sokkal marad el a heló a szia mögött a barátokkal való kommunikációban (szia 54, heló 52). Az ifjúsági nyelvből származó szia divatos köszönésforma, ezt bizonyítják Kiss Jenő és Sándor Anna kutatásai is: Mihályiban és Kolonban egyaránt a leggyakrabban használt köszönésformáról van szó (1. Kiss J. 1993; Sándor 2000). A szlovák tannyelvű Jaroslav Šulek Gimnáziumban a szia köszönésforma (235 adat) a 4. helyre került. Ezt a köszönésformát nemcsak a magyar nemzetiségű diákok használják előszeretettel, hanem a szlovák nemzetiségűek is. Magyar-szlovák bilingvis területen a szlovákok körében egyébként is gyakran használatos a szia. A gimnazisták többsége magyar helyesírással közölte az adatot, csak 14-en tüntették fel a sia szlovák alakváltozatot. A tanulók az iskolában a szlovák ortográfiát sajátítják el, ennek ellenére a szia köszönésformát nagyrészt magyarul írták, ami arra utal, hogy a köszönést magyarnak tartják, illetve a magyar nyelvhez kapcsolják. A gimnazisták a következő változatokat is feltüntették: sziasztok, sziamia, sziusz, szió, szióka, szijóka. A nyolcéves szlovák tannyelvű iskolában a legfrekventáltabb köszönésfajta az ahoj ’szia’ (872 abszolút adat). A gimnazisták így köszönnek leggyakrabban (303 adat) édesanyjuknak (65), nagymamájuknak (44), nagynénjeiknek (43), keresztszüleiknek (41), apjuknak (39), nagyapjuknak (38), nagybácsijuknak (33). A testvérekkel, iskolatársakkal és barátokkal való kommunikáció során a čau ’csau’ formát részesítik előnyben, az ahoj változat a 2. helyre került. A felnőttek a fiataloknak szintén leginkább az ahoj (569) formával köszönnek. A testvérek, iskolatársak és barátok szívesebben használják a čau formát. Az adatközlők az ahoj-nak egyéb változatait is feltüntették. A szupraszegmentális elemeket hangsúlyozzák az ahój, ahóóój, áááhoj, ajóój, hoj formák. Különféle szuffixumok is kapcsolódhatnak a tőhöz: ahojko, ahojček, ahojky, ahojte. A szlovák köszönésformát (s a továbbiakat szintén) az Mi-be járó alapiskolások is ismerik, de jóval ritkábban használják, mivel az iskolában, családban elsősorban magyar nyelven érintkeznek. A kitöltött kérdőívek adatai erről tanúskodnak, csak ritkán találkozhatunk szlovák (vagy szlovák helyesírással írt) köszönésformákkal a korpuszban: ahoj (5), čau (2), čauko (1), dobré ráno ’jó reggelt’, dobrý deň ’jó napot’, dobrú noc ’jó éjszakát’ (1-1-1). A köszönésformák között a 2. helyen az Mi-ben a heló helyezkedik el 364 abszolút adattal. Ez főképpen a hasonló korosztályú gyerekek (iskolatársak, barátok, testvérek) által kedvelt köszönési forma (vö. Kontra 2007). Sok diák két /-lel írta a köszönésformát (helló), a helyesírási szótár szerint mindkét változat írásban való használata helyénvaló, elfogadható. A heló egyéb változatai is megjelentek a kérdőívekben: heló-beló, helóka, hellósztok, helótok. Természetesen a tanároknak, papnak, nem rokon felnőtteknek nem köszönnek heló-val az adatközlők (ez a sziá-ra is vonatkozik), hiszen a köszönésforma előfeltételezi a közvetlen, informális, baráti kapcsolatot, és a velük való találkozás inkább a formális beszédszituációkhoz kapcsolódik. A szülők ritkán alkalmazzák ezt a köszönésformát (14). Az SZI-ben a heló az 5. helyen végzett (111 adat). A diákok a tanáron, a papon, a nem rokon felnőttön kívül a többieknek ezzel a formával köszönnek. A további variánsok fordultak elő az öszegyüjtött korpuszban: helo, helóka, helou, hello, helló, heloste, hellósztok, hellobelló. Az SZI-ben a diákok gyakrabban használják az olasz ciao-ból származó čau ’csau’ (432
