Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nevek és névhasználat
418 Bauko János (elsősorban a családnévvel homonim közszó) azonos jelentéskörbe tartozó szót (szavakat) konnotál az elnevezőben, s az válik ragadványnévvé: pl. Zsemle > Hamburger, Hotdog, Kenyér, Kifli, Morzsa. A családnév rokon vagy ellentétes értelmű szóval is helyettesíthető: pl. Baráth > Haver, Pajtás, Kosár > Szatyor, Far - kas > Bárány, Nagy > Apró, Picur, Pénzes > Nincstelen, Szegény. A köznévi eredetű magyar családnév egy azonos jelentésmezőbe tartozó szlovák szót is asszociálhat a névadóban, amely ragadványnévként használatos: pl. Bogár > Pavúk (szik. pavúk ’pók’). Itt a hiperonima (bogár): hiponima (pók) viszony figyelhető meg. A szlovákiai magyar vonatkozású ragadványnév-kutatások azt mutatják, hogy a névviselők többsége elfogadja ragadványnevét. Ez arra utal, hogy a ragadványnevek a közösség névkincsének szerves részévé váltak. Amennyiben a faluközösség tagjai ragadványnévvel azonosítják a név viselőjét, a ragadványnévvel rendelkező egyén hivatalos család- és keresztneve ritkán használatos az élőnyelvben. Többen megemlítették, hogy a ragadványnév az igazi név, fő név a faluban és nem a személy rendes, anyakönyvezett neve. Gyakori, hogy a névhasználók (elsősorban eltérő korosztályba tartozó személyek) az egyénnek csak a ragadványnevét ismerik, és nem tudják a hivatalos nevét. Az is megtörténhet, hogy a névhasználó úgy tudja, hogy a ragadványnév a névviselő hivatalos neve. Elsősorban a pejoratív jelentésű ragadványnevek esetében figyelhető meg a névviselő negatív, elutasító viszonyulása a névhez. A névviselők, illetve névhasználók ragadványnév iránti attitűdjére az is utal, hogy a ragadványnév említő-, illetve szólítónévként használatos-e. A ragadványnevek nagy része említőnévként él, tehát akkor használatos, amikor a névviselő nincs jelen. Sok ragadványnév azonban a névviselő jelenlétében szólítónévként is használatos az élőnyelvben, ami arra utal, hogy a névviselők elfogadják ragadványnevüket, és természetesnek tekintik ezt a megszólítási formát (vő. Bauko 2009b). A nemek szerinti vizsgálat azt mutatja, hogy a férfiak sokkal gyakrabban kapnak ragadványnev(ek)et, mint a nők. A ragadványnév „férfias” nyelvi jelenség. Ez a falusi társadalom szokásrendjéhez köthető. A nő nem a közélet, hanem a családi élet szervezője és összetartója, a ragadványnevek keletkezése és használata pedig csak csekély részben kötődik a családhoz. A ragadványnevek elsősorban férfiágon öröklődnek, női ágon csak ritkábban. A családi ragadványnevek öröklődésekor általában a feleség felveszi a férj ragadványnevét, s gyermekeik is azt öröklik. Nőági névörökléssel a vőnek ment férfiak családjában találkozhatunk, amikor a férfi a feleségéhez költözik. A férfiak ragadványnévi funkcióban viselhetnek női neveket, illetve a nők férfineveket. A családtagok, ismerősök nevére vonatkozó ragadványnevek között találhatunk vonatkozó példákat. Férfi ragadánynévként viselheti a nőelőd (édesanya, nagymama), feleség, lánygyermek, női ismerős kereszt- vagy becenevét (pl. Gizi Feri, Etel Jancsi, Juliska bácsi, Jutka Balázs), a női nem képviselője pedig a férfielőd (édesapa, nagypapa), férj, fiúgyermek, férfi ismerős kereszt- vagy becenevét (pl. Adám Gizi, Jeró ’Jeromos’ Lujzi, Lukács Bözsi, Márió néni, Pityu Ilona). A ragadványnévadásban feminizáló tendenciával is találkozhatunk. Az egyik szlovákiai magyar alapiskolában egy lány, aki pejoratív ragadványnevet kapott a fiúktól, mindegyikükre egy lánynevet talált ki válaszképpen (reciprok névadás), s az osztálytársnői is így használják a neveket: Géza > Giziké, Karcsika > Katika, Milus-Ilus (Milán) > Iluska, Richárd > Rebeka, Rózsika, Tibor > Tímea, Zoli > Zita. Megfigyelhető, hogy a fiúk keresztnevének a kezdőbetűje befolyásolta leginkább a női kereszt-, illetve becenév kiválasztását. A ragadványnevek színes világa lehetővé teszi a dialektológiai szempontú vizsgálatokat, hiszen e nevek elsősorban az élőnyelvben, mégpedig a területi nyelvváltozatban, a nép ajkán élnek, és ezért a tájnyelvi elemek természetes módon épülnek be az anyanyelvjárás
