Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - Nevek és névhasználat

414 Bauko János b) ha nő a 14. § szerint házasságkötés anya­könyvezésekor kéri, c) ha az érintett nő azt külön törvény szerint családnév-változtatásról rendelkező határozat bejegyzésével kapcsolatban kérelmezi. 19.§ (3) Ha nem szlovák nemzetiségű személy utó­neve az anyakönyvben szlovák névformában van bejegyezve, az érintett személy írásbeli kérelmére a születési anyakönyvi kivonatban utónevét anyanyelvi névformában tüntetik fel; ezt a tényt az anyakönyvbe bejegyzik. Minden további bejegyzés és tanúsítvány ezzel a név­formával készül. (5) Az érintett személy írásbeli kérelmére nő születési vagy házassági anyakönyvi kivo­natában a családi nevet a nemre utaló szlovák végződés nélkül tüntetik fel; ezt a tényt az anyakönyvbe bejegyzik. Miden további hivata­los kivonatban és az anyakönyvbe bejegyzett adatokról készített tanúsítványban ez a névfor­ma szerepel. Az első mondat szerinti kérelmet az okiratok között iktatják. (6) Kiskorú nőnemű személy esetében a (3) és (5) bekezdés szerinti kérelmet a szülők nyújthatják be. (7) Az utónévforma és a családnévforma változásának a hivatalos kivonatban történő (3), (5) és (6) bekezdés szerinti bejegyzésére nem vonatkoznak az utónév-változásról és a családinév-változásról szóló külön törvény ren­delkezései, ez az aktus külön törvény szerint nem illetékköteles. (8) Külön törvény szerinti névváltoztatásra vonatkozó kérelemnek minősül a női családi névnek az anyakönyvi kivonatban nemre utaló szlovák végződéssel ellátott formában történő feltüntetése iránti kérelem azt követően, hogy az érintett személy a (3), (5) és (6) bekezdés, illetve a 16.§ szerinti jogát érvényesítette. 36.§ A női családi név a szlovák nyelvben a nemre utaló megfelelő végződéssel használatos. 3.1. A hivatalos személynevek hasz­nálata A szlovákiai magyarok körében eltérő család- és keresztnévhasználat mutatkozik a hivatalos (formális) és nem hivatalos (informális) színté­ren. A hivatalos színtéren a szlovákos névfor­mák használata dominál, ekkor a névsorrend keresztnév + családnév, és a nők családnevéhez az -óvá végződés kapcsolódik (pl. Zoltán Horváth, Veronika Szabóová). A nem hivatalos szintéren (írásban és élőnyelvben egyaránt) a magyaros névformák kerülnek előtérbe, ekkor a névsorrend családnév + keresztnév, és a nők családnevéhez nem járul az -óvá végződés (pl. Erős Viktor, Böszörményi Andrea). A szlovák névforma magyar kontextusban szerepelhet magyaros névsorrendben is (pl. Lukáč Kristian, Tamášová Ingrid). Ilyen bejegyzéseket találhatunk többek között a magyar tannyelvű iskolákba járó diákok név­jegyzékének vezetésében is (osztálykönyvek­ben, az iskoláról kiadott évkönyvekben stb.). A hivatalos - nem hivatalos színtéren az elté­rés a név ortográfiájában is mutatkozhat. Különbség lehet a családnév (Klaudia Prešinská : Presinszky Klaudia, Lívia Agóčová : Agócs Lívia, Lea Mésárošová : Mészáros Led), kereszt­név (František Nagy : Nagy Ferenc, Vojtech lesó : lesó Béla, András Kelemen : Kelemen András), család- és keresztnév (Eva Košová : Kása Éva, Frederika Marcsová : Marosa Friderika, Lýdia Biáická : Buzsicky Lídia, Peter Jančo : Jancsó Péter) helyesírásában. A kettős névhasználat vagy másképpen két­­nevüség (pl. Vojtech Ďurkovič : Ďurkovič Béla, Alžbeta Kissová : Kiss Erzsébet) .jelezheti ter­mészetesen a kettős identitást is, az érintettek többsége azonban feltehetően megelőző-elke­­rülő stratégiaként alkalmazza: egy esetleges nyelvi-kommunikációs problémát előz meg azzal, hogy a többségi nyelvet (mintát) elváró kontextusban a többségihez alkalmazkodó for­mát, a kisebbségi nyelvű vagy informális kon­textusban pedig a kisebbségi nyelvű formát választja” (Szabómihály 2008: 44).

Next

/
Oldalképek
Tartalom