Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A természetes magyar—szlovák kétnyelvűség... 399 A kifejezés a használata a gyermek 1,5 éves koráig tartott, amikor szinte az egyik napról a másikra eltűnt, és megjelent helyette az ott kifejezés. Ennek valószínűleg két oka volt. Egyrészt ekkorra beszédében megjelentek a különböző nyelvállású magánhangzókat tartalmazó szavak is, másrészt feltételezésem szerint ekkorra mintegy beazonosította, hogy ez a szó nem a magyar nyelv része, s miután a későbbiekben is következetesen ragaszkodott a csak magyar nyelvű megnyilvánulásokhoz, a tam kikopott szókincséből. Az első szlovák szavak használata Anna beszédében a magyar szavakhoz képest 1,3 év késéssel 2,3 éves korban jelentek meg, ezek a következő kifejezések voltak: ano ‘igen’, peniaze ‘pénz’, mačiatko ‘kiscica’, krtko ‘vakond’. Úgy tűnhet tehát, hogy szlovák nyelvtudásában nagy a lemaradás a magyar nyelvfejlődéséhez képest. Módosítja azonban az eddig megrajzolt képet, ha figyelembe vesszük Anna passzív nyelvtudását is, vagyis szlovák nyelvi értését. Annak ellenére, hogy ennek megítélése igen nehéz, hiszen ilyenkor csak másodlagos jelekre támaszkodhatunk, ezek elemzése után mégis aránylag nagy biztonsággal megállapítható volt a gyermek szlovák nyelvű értésének szintje. Kilenc hónapos volt, mikor először reagált úgy szlovák nyelvű kérdésre, hogy az biztos értésre utalt. A kde je tanierik? ’hol a tányér? kérdésre a kicsi felnézett a falon függő dísztányérra, szemével beazonosítva azt. 1,5 éves, mikor a szülők 50 szlovák szó jelentésére kérdeztek rá Annától, a kde je oko, noha, ruka ‘hol a szemed, lábad, kezed’ stb. kérdésekre Anna a kérdezett testrészre mutatott. 1,10 éves, mikor szlovák mondatokat fordított magyarra. (mama varí obed v kuchyni ‘mama a konyhában ebédet főz’, chlapec ide do školy ’a fiú iskolába megy’). Nem egészen kétéves, mikor ennél bonyolultabb szerkezeteket is megértett, ami a magyar válaszból derül ki, pl. koho to je? lldikine ci Dušankove? ‘ez kié? Ildikóé vagy Dusankóé?’ /Incsíé. A szlovák mondatban a birtokos személyére való kérdés három formában van jelen, a kié kérdőszóval, majd nőnemű és hímnemű birtokos személyraggal. Erre volt válasz a magyar birtokos személyragos szó. Hogy a szlovák nyelv Anna mentális lexikonában az első tudatosan mondott szlovák szavak megjelenése előtt is mennyire jelen volt, arra nagyon érdekes példa két nyelvbotlása. 2,1 éves volt, mikor ebéd közben a következő mondat hangzott el: kérek cibulát ‘hagymát’ a kérek céklát szókapcsolat helyett, majd nem sokkal későbbről való a hasonló nyelvbotlás: én is kérek kiszlét ‘savanyút’ - a körtét helyett. A gyermek mentális lexikonában a megfelelő szót keresve fonetikai alapú szóasszociáció jött létre. A cékla helyett a hasonló hangzású, de teljesen más jelentésű szlovák nyelvi cibula, a körte helyett a szintén más jelentésű, de ugyancsak hasonló hangzású kiszlét szó jelent meg a nyelvhasználatban. Mindkét szó felidézését segíthette a hangzáson kívül a környezet — étkezések során gyakran használt kifejezésekről van szó. 2,5 évesen bizonyos szlovák szavakat édesapjával és szlovák nagymamájával aktívan használt (pl. ano, nie, moje, pena, kačička, káčatko oblizla penát, čo to je? pivo, tata má pivo), de kódválasztása általában magyar volt, csak bizonyos helyzetekben válaszolt szlovákul, legtöbbször a kérdés megismétlésével. 2,6 éves kora után azonban változás következett be Anna nyelvhasználatában, a szlovák kifejezések éppen megkezdett használata nagyon gyorsan visszaszorult a gyermek beszédében. 2,8 éves korára tudatosan elutasítja a szlovák nyelv használatát, és saját megítélése szerint ő nem tud szlovákul. A tudatos elutasítás ténye az alábbi érvekkel támasztható alá. Annánál nagyon korán, 2,3 éves korában megjelent a két nyelv tényleges megnevezése. Többször előfordult, hogy könyv olvasása közben megkérte a felolvasót, hogy mondd szlovákul is (2,3 év). Ilyenkor a képeskönyv olvasását szlovákul kellett folytatni, s becsapni nem lehetett, mert ha véletlenül a felolvasó visszaváltott magyarra, akkor újra szólt: szlovákul mondd. 2,8 évesen a nyelveket megnevezve tudja teljes biztonsággal megítélni, hogy ki milyen nyelvet használ. Ezt jól megvilágítja a következő párbeszéd: