Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika

Katolikus nyelvpolitika Szlovákiában 35 2. ábra A magyar római katolikusok egyházmegyék szerint 2008. február 14-től Egyházmegye Főegyházmegye Besztercebányai Egyházmegye Az egyházmegyei átszervezésre vonatkozó terv kidolgozásakor az SZPK nem volt tekin­tettel arra, hogy ilyen megoldással megbomlik az egy tömbben élő magyar nemzetiségű hívek természetes egysége az egykori Pozsony-nagy­­szombati Főegyházmegye területén; az egyház­­megyei átszervezés felgyorsíthatja a magyar nemzeti kisebbség észrevétlen asszimilációját. A tervezett egyházmegyei átszervezés mel­lett az SZPK tervezetében nem kérte a Szent­széket arra, hogy a magyar nemzeti kisebbség soraiból nevezzen ki püspököt vagy olyan püs­pököt, aki megfelelő joghatósággal megbízva láthatná el a hívek szolgálatát a nemzetiségileg vegyes területeken a Tábori Püspökség mintá­jára vagy más megfelelő módon. Az egyház­megyék átszervezése után még inkább romol­hat a magyar katolikus kisebbség helyzete, ha a közeljövőben az SZPK nem gondolkodik lelki­pásztori ellátásuk kedvező megoldásán. Eddig a magyar nemzetiségű hívek lelkipásztori ellá­tása viszonylag kielégítően volt megoldva az egykori Pozsony-nagyszombati Főegyházme - gyében. Sem az egyházmegyei átszervezés kihirdetésében, sem pedig az SZPK nyilatkoza­tában nem esett szó a magyar katolikus kisebb­ségről, sem olyan ígéretről, miszerint a közel­jövőben kedvező megoldást keresnek lelki­pásztori ellátásukra, mivel új helyzet állt elő. A II. Vatikáni Zsinat Christus Dominus c. dekrétuma a 23. pontban kimondja: „Az egy­házmegye határainak megállapítása, amennyire csak lehet, Isten népe összetételének figyelem­bevételével történjék, ami nagyon elősegítheti a megfelelőbb lelkipásztorkodást; arról is gon­doskodni kell, hogy e nép demográfiai csoport­jait a szerves egységét biztosító polgári hivata­lokkal és társadalmi szervezetekkel együtt egy­ben tartsák. Adott esetben tekintettel kell lenni a polgá­ri határokra is, továbbá a személyek, a helyek sajátos - például lélektani, gazdasági, földrajzi, történelmi - adottságaira. [...] ha különböző nyelvű hívőkről van szó, (róluk) nyelvüket jól beszélő papok, illetve saját plébániák által gon­doskodjanak, vagy a nyelvet jól tudó és esetleg püspökké is szentelt püspöki helynök útján, vagy más, célravezetőbb módon.” A CIC 372. kánonjának 2. §-a lehetőséget nyújt személyi részegyház létesítésére, nyelvi és nemzetiségi megkülönböztetés szerint (a CIC 518. kánonjá­val való analógia alapján), mégpedig minden egyházmegye területén, ahol magyar nemzeti­ségű katolikusok élnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom