Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
344 Lanstyák István vák tannyelvű iskolába jártak), valamint az olyan heterogén kétnyelvű csoportokban, melyeknek tagjai eltérő nyelvi preferenciákkal rendelkeznek: egy részük a magyar nyelvvel azonosul, azt beszéli szívesebben, más részük a szlovákkal (1. Lanstyák-Szabómihály 1996; Lanstyák 2000a: 158-159, 2000b: 14-15; vő. még Husárikjová] 2003, 2005). Mivel a munkámban vizsgált kódváltási típusok nem éppen az ilyen, hanem sokkal inkább a magyardomináns, erős magyar identitású beszélőkhöz kötődnek, a bázisváltogatással itt nem is foglalkozom részletesebben, csupán egy-egy példát idézek az előző bekezdésben említett két esetre. A 22. szemelvényben idézett adatközlő magyar-szlovák vegyes házasságból származik, s mindkét nyelvével egyformán azonosul, a 23. szemelvényben a beszélgetés résztvevői eltérő nyelvi preferenciákkal rendelkeznek: egyikük a magyar, másikuk a szlovák nyelvet érzi sajátjának. 22. A: ...sme debatovali, že ochota ľudí, (..) že ochota pro+H. či nie ochota, proste taká ako (.) mit tudom én, že starej, (..) že segíteni akart a (.) nénikének, (.) proste mala veľkú tašku (.) ona jej hovorila, že po pomôže, hogy nem értette-e vagy mit (.) proste jej hovorila (.) oszt akkor nyút a táskája, [nevetve] hogy felviszi a buszba oszt mala bakuľu, tak jej jebla, myslela si ty kradoška, zlodejka +/. T: Igen? A: Tak s bakuľou, že odvtedy sa bojí pomáhať. [nevet] Hogyne má levernek ott [nevetve] chce jej pomôcť a ťa otlčie. A náhodou po hlave ti buchne, bazmeg, ostaneš xxx takou furkós-ou. (..) Ez jutott most eszembe, olyan nevetés rám gyött (.) že ako pomáhať ľuďom, NO ja (.) stanem hneď, hej, ako helyet adni (..) povedala, že ona to ešte hej, ale takto, že ani tašku, že hozzá nem nyú semmihe neki (..) oszt aby ju ovalili [nevet]. Kradoška, zlodejka, tudod a népek me <=meg> néznek, NO oni nevedia o čom je reč. (.) Si spravíš takú reklamu. A: ...arról beszélgettünk, hogy az emberek segítőkészsége, (..) hogy a segítőkészség szo+ll. vagy nem segítőkészség, szóval olyan mint (.) mit tudom én, hogy az öregnek, (..) hogy segíteni akart a (.) nénikének, (.) szóval nagy táskája volt (.) azt mondta neki, hogy se segít neki, hogy nem értette-e vagy mit (.) szóval mondta neki (.) oszt akkor nyút a táskája, [nevetve] hogy felviszi a buszba oszt volt nála egy bot, és odasózott neki egyet, aszitte te lopó, tolvaj +/. T:Igen? A: Úgy bottal, hogy azóta fél segíteni, [nevet] Hogyne má levernek ott [nevetve] segíteni akar neki, ő meg ellátja a bajodat. S véletlenül a fejedet találja el, bazmeg, maradsz xxx olyan furkós-sál. (..) Ez jutott most eszembe, olyan nevetés rám gyött (.) hogy hogyan segítsünk az embereknek, NO én (.) azonnal felállók, igen, mint helyet adni (..) azt mondta, hogy ő azt még igen, de így, de se táskát, hogy hozzá nem nyú semmihe neki (..) oszt hogy leterítsék [nevet]. Lopó, tolvaj, tudod a népek me <=meg> néznek, NO ők nem tudják, miről van szó. (.) Olyan reklámot csinálsz magadnak. (Husáriková 2003: 132) Az idézett diskurzusrészletben - akárcsak általában az adatközlő magnóra rögzített beszédében - egymást váltják a magyar és a szlovák bázisnyelvű megnyilatkozások. A terepmunkás a saját testvérével beszélget; a köztük lévő bizalmas viszony, a magnó jelenléte ellenére oldott hangulat magyarázza a megfogalmazás „pongyolaságait”. Ezek a „pongyolaságok” nem kell, hogy összefüggjenek a beszélő kétnyelvűségével, hanem általában jellemzőek az oldott beszélt nyelvre. Érdemes észrevenni, hogy az adatközlő megfogalmazása a „pongyolaságok” ellenére nem „igénytelen” (ahogyan azt az ortodox nyelvművelők bizonyára minősítenék), hiszen például a történet kulcsmozzanatára, arra, hogy az öregasszony megütötte a botjával a neki segíteni akaró lányt, az adatközlő ismerősét, minden alkalommal más igével utal (szlovákul, jebla jef \ „otlčie ju", „buchne ti”, „ovalili ju"; magyarul „levernek” ); a szlo