Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A kódváltás nyelvtani aspektusának néhány kérdése 341 Az első mondatközi váltás megszólaláshatáron következik be, vagyis a magyarul beszélő A kérdésére B szlovákul válaszol. A újra magyarul kérdez, pontosabban az első kérdése magyarul hangzik el, a másik szlovákul. Ez a mondatközi váltás azonban már nem megszólaláshatáron következik be, hanem megszólaláson belül, azaz maga az A beszélő vált nyelvet38. B továbbra is szlovákul beszél39, de ez most nem eredményez váltást, hiszen beszédpartnere korábban átváltott magyarról szlovákra. B a második rövid néma szünet után mondaton belül magyarra vált. A magyar bázisnyelvű mondat első szava, a névelő után egy vendégnyelvi betét, a „kúpa” szó kerül a mondatba. Ez a B típusú bázistartó kódváltás természetesen nem teszi kétségessé, hogy a bázisnyelv már a magyar. A szóban forgó megnyilatkozásrészlet magyamyelvüségére egyértelműen utal az „a” határozott névelő mint formaszó és a ,,-t” tárgyrag. (Pedig felületesen nézve csak egy magyar a névelő iktatódott a szlovák nyelvű szekvenciába, legalábbis addig, amíg a magyar tárgyraggal ez a szlovák szekvencia nem ért hirtelen véget.) A 14. példából azt is látjuk, hogy különbség van a kommunikáció során bekövetkezett kódváltás és a beszélő kódváltása között. Az első és második, majd a második és a harmadik megszólalás között a kommunikációs aktus egészét nézve kódváltás történt, ám nem a beszélők váltottak kódot, csak egyszerűen más-más nyelven beszéltek. A harmadik fordulón belül viszont már az A beszélő is kódot váltott, majd a negyedik fordulón belül a B beszélő is. A következő két példa a tagmondathatáron bekövetkezett váltás két esetét illusztrálja: 15. Mëgyëk oda, és suttogok neki, [hangszínváltozás] vedúci, vedúci, volaco vymyslite, nejakú robotu, lebo tento nechce odísť. Mëgyëk oda, és suttogok nëki, [hangszínváltozé&\ főnök, főnök, valamit találjon ki, valamilyen munkát, mert ez nem akar elmenni. (Németh 2002: 160) 16. Uccán mëkkérdezett valaki, hogy Vieš po slovensky? Ha nem montá sëmmit, üttek. Uccán mëkkérdezett valaki, hogy Tudsz szlovákul? Ha nem montá sëmmit, üttek40. (Béhrová 1994: 59) A 15. példában a váltás szorosan a tagmondat határán történik (akárcsak föntebb a 3. példában), a 16. példában viszont az új tagmondat kötőszava még a váltás előtti nyelvhez tartozik. Ennek ellenére nem látszik szerencsésnek az adatbázisunkban található ilyen mondatok sokaságát a mondatbeli kódváltás eseteihez sorolni. Mindkét esetben a diskurzus másodlagos nyelvén elhangzottak idézéséről van szó, ami nem véletlen: a magyardomináns, erős magyar identitású kétnyelvű beszélők esetében a bázisváltás a legtöbb esetben épp a más nyelven elhangzottak idézésekor szokott bekövetkezni. 38. Ez a szekvencia példa a tagmondathatáron, illetve a mondathatáron bekövetkező váltás megkülönböztetésének nehézségére is, ami csak következménye a beszélt nyelvi szövegek mondatokra tagolásával kapcsolatos bizonytalanságoknak. A forrásmunka szerzője összetett mondatként jelölte ezt a diskurzusrészletet („Mér nem, čo to máš?” formában), mivel azonban a két kérdés tartalmilag eléggé eltér egymástól, talán nem szerencsés kapcsolatos összetett mondatnak tekinteni, jobbnak látszik két önálló mondattal számolni. (Az idézett részlet helyesírását ennek megfelelően módosítottam.) 39. Bár a mondatkezdő „A” indulatszó analóg nyelvi elem, vagyis elvileg magyar nyelvű is lehet, nincs rá okunk, hogy éppen magyar nyelvűnek tekintsük, hiszen a beszélő korábban is, azután is szlovákul beszélt, s ráadásul közvetlenül előtte a beszélgetőtársa is a szlovák nyelvet használta. 40. Az „üttek” forma a standard magyar „ütöttek” palóc nyelvjárási változata.
