Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A kódváltás nyelvtani aspektusának néhány kérdése 339 ,-z” vagy - főleg hangutánzó szavak esetében - egy sor további képző) segítségével illeszkelik be a mondatba, s bázisnyelvi ragokat kap, a )ázisváltás lehetősége természetesen föl sem nerül.33 Ellenkezőleg: inkább azt nehéz megálapítani, hogy csakugyan bázistartó kódváltásól van-e szó vagy inkább kölcsönszó használaáról, honosító képzőre ugyanis mindkét esetien szükség van (vő. Kovács 2001: 174): 11. Áztat akkor beucstováiiuk. a többit. Áztat akkor beucstováiiuk34 a többit. (Debnár 1994: 108) 12. Hát, ez egy nagy segítség nekem. Én t'ukállok be mindent, bet’ukállom a adatokot, satöbbi. Egyszóval mindent. Hát, ez egy nagy segítség nekem. Én pötyögtetek be mindent, bepötyögtetem a adatokot, satöbbi. Egyszóval mindent. (Sill 2004: 9) kmint a 11. példában szereplő, ’bekönyvel’ elentésü „beucstovál” ige írásmódjából (és forlítatlanul hagyásából) is látszik, ezt a forrásnunka szerzője kölcsönszónak tekintette, s alóban föltehető, hogy - legalábbis bizonyos zaknyelvi regiszterekben - ez a lexéma kölsönszónak minősül. Ezzel szemben a 12. péllában a „bet’ukállom” alakot a lejegyző vendéglyelvi betétként kezeli. Mivel az alakulat alkalninak látszik, ez az eljárásmód teljesen indo:olt, még akkor is, ha a vendégszó a szokásosát is erősebben integrálódik a bázisnyelvbe. Az lőző példához hasonlóan itt sem a mondat zintjén történik a beépülés, hanem már a lexéna szintjén, hiszen a szlovák vendégnyelvi letét magyar „-1” képzőt és magyar igekötőt taralmaz (pontoskodóan így kellene jelölni: ťuká-llok be”, illetve ’’be-rafó-llom”). Mivel az igék bázisnyelvű toldalékok segítségével illeszkednek be a mondatba, szemben a 9. és a 10. példával, amelyet V típusú bázistartó kódváltásként elemeztünk, a 11. és a 12. példában B típusú bázistartó kódváltásról beszélünk. Előfordul, hogy a vendégnyelvi betét valamely eleme megsérti a bázisnyelv „szuverenitását”, s a bázisnyelv mondattani viszonyaira is befolyást gyakorol. Nézzünk meg erre egy példát! 13. Ez (.) ragályos betegség a brušný týfus, és ezt, mikor mink a Vidalova reakcióra kimutassuk, akkor teljesen el kell különíteni a beteget infekciós osztályon [...] Ez (.) ragályos betegség a hastífusz, és ezt, mikor mink a Vidal-reakcióra kimutassuk, akkor teljesen el kell különíteni a beteget infekciós osztályon [...] (Krcseková 1994: 117) Az idézett példa „ Vidalova” szavában - amely a szlovákban szokásos nyelvtani elemzés szerint ún. birtokos melléknévnek (privlastňovacie adjektívum) minősül - az egyszavas vendégnyelvi betét vendégnyelvű toldaléka, az ,,-ova” (szó szerint ‘Vidalnak [a]...’) aktív, s esetben, számban és nemben egyeztetve van a ténylegesen el sem hangzó szlovák „reakcia”, azaz ’reakció’ főnévvel. Ennek az lehet az oka, hogy a magyar „reakció” és a szlovák „reakcia” egymásra hasonlító analóg szavak. A „helyes” forma, amint az a fentiekből már tulajdonképpen kiderült, a „Vidalova reakcia” lett volna („mikor mink a Vidalova reakciá-ra kimutassuk...”), melyben az ,,-ova” toldalék használata teljesen indokolt lett volna, hiszen ez esetben két vendégnyelvű szó alkotott volna egymással szintagmát, ami a vendégnyelvi betét „belügye”. Csakhogy a két szó nagyfokú hasonlósága miatt az adatközlő „idő előtt” visszaváltott a bázis3. A honosító képzőkre magyar-angol viszonylatban 1. Kontra 1990: 69-70; Bartha 1993: 109-113; Fenyvesi 1995: 37-38; Kovács 2001: 174-175; magyar-német viszonylatban Gál 1979: 82; magyar-szlovák viszonylatban Lanstyák 1994: 89-90, 167. 4. E kölcsönszónak tekintett elem jelentése ’bekönyveljük’.
