Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
328 Lanstyák István tileg és/vagy mennyiségileg domináns (ilyen például a magyar nyelv az alább következő 1-2., 5., 6., 9-13. szemelvényben). Ezzel szemben vendégnyelv az a nyelv, melynek elemei (szó, szókapcsolat, szószerkezet formájában) alkalmilag vagy rendszeresen megjelennek a bázisnyelvi megnyilatkozásokban (ilyen például a szlovák nyelv az előbb említett szemelvényekben). A bázisnyelvi megnyilatkozásokban megjelenő vendégnyelvi elemet vagy elemek sorozatát vendégnyelvi betétnek nevezzük. A bázisnyelv szerkezeti dominanciáján azt a tényt értjük, hogy a bázisnyelv meghatározza a megnyilatkozás egészének vagy jelentős részének nyelvtani viszonyait. Ez a legegyértelműbben abban mutatkozik meg érzékelhető módon, hogy a vendégnyelvből származó betétek - ha szükséges - bázisnyelvi toldalékokat kapnak (1. pl. alább az 1., 4-7., 9. és más példamondatokat), de más jelei is lehetnek a bázisnyelv nyelvtani dominanciájának. Például abban az esetben, ha a két nyelv szórendi szabályai az érintett diskurzusrészletben más-más szórendet követelnek meg, a bázisnyelv nyelvtani dominanciájára utalhat, ha a mondat szórendje a bázisnyelv szórendi szabályait követi (1. Lanstyák 2006a). A bázisnyelv mennyiségi dominanciáján azt kell érteni, hogy a bázisnyelvből származó szekvenciák az érintett megnyilatkozásokban nagyobb számban fordulnak elő, mint a vendégnyelvből származó szekvenciák (pl. alább a 2. és a 10. szemelvényben a magyar nyelv szerkezeti dominanciájának nincs feltűnő megnyilvánulása, egyértelmű viszont a magyar nyelv mennyiségi dominanciája). Megesik, hogy egy-egy megnyilatkozásban nagyjából azonos a két nyelvből származó szekvenciák száma, és szerkezetileg az egyik nyelv sem domináns. Ha az elemzés szempontjából ennek ellenére hasznosnak látszana a bázisnyelv és a vendégnyelv megkülönböztetése, azt a nyelvet lehet mégis mennyiségileg dominánsnak - azaz bázisnyelvnek - tekinteni, amelyik a diskurzus egészének az elsődleges nyelve (vagyis a diskurzus más részleteiben mennyiségileg domináns). Pl. alább a 8. szemelvény első mondatában a magyar nyelv nem tekinthető mennyiségileg dominánsnak, ugyanakkor az egész interjú (Dohány 2004) ismeretében nem kétséges a magyar nyelv dominanciája. Olyan diskurzusok, amelyekben egyszerre jelentkezne a két nyelv kiegyenlítettsége a megnyilátkozások szintjén és a diskurzusok szintjén, valószínűleg csak szórványosan jönnek létre, ugyanis jelenlegi ismereteink szerint a két nyelvből származó szekvenciákat a megnyilatkozásokon belül kiegyenlítetten tartalmazó diskurzus az egyik nyelvben erősebben domináns beszélőkre jellemző (vő. a 2. példával!), míg az olyan bázisváltogatás, amely a diskurzus szintjén a két nyelv nagyjából azonos jelenlétét eredményezi, elsősorban a mindkét nyelvet viszonylag magas szinten birtokló kétnyelvűek beszédében jelentkezik (vö. a 22. példával!). E két sajátos típusú kétnyelvű diskurzushoz viszonyítva, melyek legfőbb jellegzetessége a két nyelv egyenrangúsága (vagy a megnyilatkozások, vagy a diskurzus egészének szintjén), a kétnyelvű diskurzusok összes jól ismert típusának legfontosabb vonása, hogy a két nyelv között a diskurzus egészében és nagyon sokszor a megnyilatkozások szintjén is státusbeli különbségek vannak. Az e dolgozatban bemutatott szemelvények is ilyenek, a 22. számúnak a kivételével. Amint az előzőekből is kiderült, a „bázisnyelv” fogalma megkülönböztetendő a „diskurzus elsődleges nyelvé”-étől. A diskurzus szerveződése szempontjából a különbség az, hogy a diskurzus elsődleges nyelve egy-egy beszédesemény során nagyon sok esetben változatlan (s legföljebb a beszédhelyzet valamely fontos elemének „elmásulása” - például egy más nyelvű beszélőnek a diskurzusba való bekapcsolódása - nyomán változik meg), ugyanakkor az egyes megnyilatkozások bázisnyelve számtalanszor megváltozhat, ezenkívül pedig természetesen vendégnyelvi betétek is bekerülhetnek az egyik vagy a másik nyelvhez köthető megnyilatkozásokba. Szemben a „bázisnyelv”-vel, amely mondatszinten hasz
