Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat

A kódváltás nyelvtani aspektusának néhány kérdése 325 mennyiségileg és gyakran szerkezetileg is domináns. A mennyiségi dominancia azt jelen­ti, hogy a diskurzusban elhangzó szekvenciák7 többsége az adott nyelvből származik; a szer­kezeti dominancia pedig azt, hogy a más nyel­vű szekvenciák nyelvtanilag gyakrabban integ­rálódnak a diskurzus elsődleges nyelvébe, mint fordítva. Ezt a helyzetet a beszélők - és az elemző is - úgy észlelik, hogy a résztvevők X nyelven beszélnek, még ha tudatában vannak is annak, hogy időről időre vagy akár rendszere­sen is Y nyelvhez folyamodnak. Az Y nyelvet, azaz azt a nyelvet, melynek szekvenciái (rendszeresen) megjelennek az amúgy X nyelven folyó diskurzusban, a d i s - kurzus másodlagos nyelvének nevez­zük. így például elképzelhető, hogy a föntebb említett két magyar ember magyarul szokott ugyan egymással beszélgetni, ám amikor olyan beszédmegnyilvánulást idéznek, amely szlová­kul hangzott el, akkor az egyszerűség és a nagyobb hitelesség kedvéért szlovákra válta­nak. Ezek az alkalmi váltások azonban nem teszik kétségessé azt a tényt, hogy a diskurzus elsődleges nyelve a magyar. A diskurzusban egy harmadik nyelv elemei is megjelenhetnek (ez nem is olyan ritka, mint gondolnánk); ebben az esetben a diskurzus harmadlagos nyelvéről beszélünk. Te­gyük föl, hogy a fönti beszélgetésnek egy má­sik részében az egyik résztvevő angliai élmé­nyeiről számol be, s ennek során néhány tulaj­donnevet és kultúrcikket angolul nevez meg, sőt angolul idézi, mit olvasott a Buckingham­­palota kertjének falán. Ezzel az angol nyelv a társalgás harmadlagos nyelvévé vált. De ha éppen visszaemlékezett volna a hajdani katona­éveire, és a Csehszlovák Néphadseregben szer­zett élményeiről mesélt volna, könnyen előfor­dulhatott volna, hogy a cseh vált volna a dis­kurzus harmadlagos nyelvévé. A Gramma Nyelvi Irodában található adat­bázisban több olyan felvétel van, amely magyarul gyöngén beszélő emberekkel készült. A diskurzus elsődleges nyelve ezekben a magyar - ez a terepmunkás kérése volt, amely­nek az adatközlők igyekeztek eleget tenni -, ugyanakkor a szlovák nyelvű váltásokon kívül eléggé rendszeresen előfordulnak benne angol, német vagy más nyelvű elemek is, többek között azért, mert a beszélőket az a szokatlan helyzet, hogy magyarul - azaz idegen nyelven - kell beszélniük, arra késztette, hogy miköz­ben keresik az éppen eszükbe nem jutó vagy nem is ismert szót, kifejezést, nyelvtani formát, az általuk a magyarnál gyakrabban használt idegen nyelvre váltsanak. Abban a legjellemzőbb esetben, amikor a diskurzus elsődleges nyelve a megnyilatkozás8 bázisnyelve (2.7.), a vendégnyelvi betétek (2.7.), illetve általában a kódváltott szekvenci­ák a diskurzus másodlagos vagy harmadlagos nyelvéből származnak. Olykor azonban fordul­hat a kocka. Ha például a föntebb már többször „idézett” kitalált beszélgetés során - melynek elsődleges nyelve a magyar - az egyik beszélő egy szlovákul elhangzott megnyilatkozást idéz, előfordulhat, hogy azon belül megjelenik egy magyar elem. Például: „Nem teketóriázott a csaj, povedala mi to, izé, na rovinu.”9. A (kép­zeletbeli) beszélő ebben a kitalált, de tapaszta­lataim szerint reális példában nem tudta föl­idézni az idézet egyik elemét, a „na rovinu” szókapcsolatot, és időnyerés céljából kódvál­tásképpen egy magyar nyelvű deszemantizáló­­dott szókészleti elemet, ún. töltelékszót („izé”) 7. Aszekvencia nem más, mint egy hosszabb diskurzusnak/szövegnek egy rövidebb részlete, egymást követő nyelvi elemek sora. Erre a megnevezésre olyankor van szükségünk, amikor nem tudjuk vagy nem akarjuk specifikálni, hogy milyen nyelvtani egységről van szó (például szó, szószerkezet, tagmondat, mondat), vagy nincs is szó meghatározha­tó nyelvtani egységről. 8. Megnyilatkozáson dolgozatomban egy tagmondatnyi, illetve egyszerű mondatnyi nyelvi és diskurzusbeli egysé­get értek. Használata egyrészt azért praktikus, mert nem kényszerít a tagmondat és az egyszerű mondat közti különb­ségtételre, másrészt pedig azért, mert diskurzusbeli egységet is lehet rajta érteni. 9. „Nem teketóriázott a csaj, megmondta nekem, izé, kerek perec."

Next

/
Oldalképek
Tartalom