Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
312 Lanstyák István beszélő gondolataira, de még így sem tudjuk rekonstruálni az elmondottak értelmét. * A töredezett megnyilatkozások elsősorban a nyelvvesztés, illetve a tökéletlen nyelvelsajátítás állapotában lévő beszélőkre jellemzőek; a toldalékok elhagyásán kívül hibás toldalékok használata és szótévesztések is jellemzik. Mindezek a jelenségek kompetens beszélők beszélt nyelvi megnyilvánulásaiban is előfordulnak (s ez alól az egynyelvű beszélők sem képeznek kivételt), csak persze jóval ritkábban. Különbség még az is, hogy a kompetens beszélők inkább olyankor produkálnak töredezett megnyilatkozásokat, amikor fáradtak vagy izgatottak, illetve amikor nem figyelnek oda a beszédükre; ezzel szemben a nyelwesztők és a tökéletlen nyelvelsajátítók lelkiállapottól és odafigyeléstől függetlenül beszélnek így. Ezenkívül a kompetens beszélők képesek magukat kijavítani, ha ráébrednek — vagy ráébresztik őket - arra, hogy hibáztak, és mondanivalójuk nem érthető, a nyelwesztők és a tökéletlen nyelvelsajátítók viszont erre sokszor egyáltalán nem képesek. Maga a kódváltás, amelyet X típusúnak neveztünk el, csupán egyik aspektusa ennek a komplex jelenségnek. 4. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK írásomban azt a kérdést vizsgáltam, hogyan valósul meg a kódváltás az olyan diskurzu - sokban, melyeknek az elsődleges nyelve a magyar, a másodlagos nyelve pedig a szlovák. Példáim olyan beszélőktől származnak, akik szlovákdomináns kétnyelvűek. A témának csak egy kis szeletét állt módomban bemutatni, azt, hogy a mondat szintjén mondatrészi szerepet betöltő kódváltott szekvenciák (vendégnyelvi betétek) hogyan alkotnak kétnyelvű szintagmá - kát, hogyan épülnek be a kétnyelvű diskurzusba. A beépülésnek négy módját különböztettem meg, s ezek után beszéltem még a beépülés hiányáról (a töredékes beszédről) mint ötödik esetről. Ezeket a beépülési módokat a kódváltás nyelvtani típusainak tekintettem. A tárgyalt nyelvtani típusok egyrészt abban különböznek egymástól, hogy a kétnyelvű diskurzusban szerkezetileg is domináns-e a diskurzus elsődleges nyelve avagy sem, másrészt pedig abban, hogy a diskurzus nyelvtanilag mennyire rendezett. A B típusú kódváltás eseté - ben, melyre a vendégnyelvi betéteknek bázisnyelvi morfémák segítségével történő beépülése jellemző, a magyar nyelv nemcsak mennyiségileg domináns, mint a V és a H típusú kódváltás esetében, hanem szerkezetileg is (5-12. és 34. sz. példák). A V típusú kódváltás, melyre a vendégnyelvi betéteknek vendégnyelvi morfémák segítségével történő beépülése jellemző (13-28. sz. példák), a szemelvényekben a magyar nyelv mennyiségi dominanciájával jár együtt, ami persze nem föltétlenül szükségvagy törvényszerűség, hanem esetünkben annak a következménye, hogy a példákat eleve úgy válogattuk össze, hogy olyan diskurzusokat képviseljenek, melyeknek a magyar az elsődleges nyelve. Mind a B, mind a V típusú kódváltáshoz kapcsolódik a Z típusú kódváltás, melynek során a vendégnyelvi betétek testetlen eszközökkel épülnek be a megnyilatkozásba, ezek a testetlen eszközök ugyanis elvben lehetnek akár a diskurzus elsődleges, akár a diskurzus másodlagos nyelvéi. Mindenesetre az idézett esetek nagyobb részében (1-3. sz. példák) inkább magyar zéró morfémákkal számolhatunk, bár ez csak a 2. sz. példa esetében bizonyítható; egy esetben (4. sz. példa) a vendégszó toldalékolhatatlan. A B, a V és a Z típusú kódváltás közös vonása, hogy a kétnyelvű diskurzus nemcsak hogy minden további nélkül alávethető alak- és mondattani elemzésnek, hanem grammatikus is. Ugyanakkor a két nyelvből származó szekvenciák a B típusú kódváltás esetében szorosabb egységet alkotnak, mint a V típusú kódváltás esetében. Ha bázisnyelvi morfémákkal történik a beépülés (B típusú kódváltás), egyér
