Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
310 Lanstyák István 34. B: Szoal nem jelentkeztél csak a orvosira meg a +/. A: Orvosira a Prírodovedecká fakultá-ra. Csak oda nem vettek () engem hát oda vettek () ide a prírodovedecká-xa +/. B: Szoal nem jelentkeztél csak a orvosira meg a +/. A: Orvosira a Természettudományi kar-ra. Csak oda nem vettek () engem hát oda vettek () ide a természettudományi -ra +/. CSzaniszló 2004: 13.) Látjuk, hogy az adatközlőnek ebben a megszólalásában már megjelenik a sublativus ,,-ra/-re” ragja a vendégnyelvi betéten (vagyis ez a példa a munkám 2. részében tárgyalt B típusú kódváltást képviseli). Ez alighanem annak a következménye, hogy a barátnője ezt a ragot használta, az „orvosi” szóhoz kapcsolva, sőt adatközlőnk az „orvosira” formát szó szerint meg is ismételte. Arra, hogy a B típusú kódváltás alkalmazása itt nem független a beszélgetőtárs előző megszólalásától, az adatközlő néhány perccel későbbi megszólalásából következtethetünk, amely újra H típusú: 35. Most gyött csak elsőn a ekonomická fakulta. Ott van +/. Most gyött csak elsőn a közgazdasági kar. Ott van +/. (Szaniszló 2004: 16.) Az adatközlő arról beszél, hogy otthoni ismerősei közül az idén jött Pozsonyba tanulni az egyik barátnője, a közgazdasági karra, most elsőéves (erre utal az „elsőn”). Látjuk, hogy az eltelt néhány perc elég volt ahhoz, hogy a határozóragot „elfelejtse”, és újra toldaléktalan formát használjon. * Amint a fontiekből kiderült, a formális eszközök mellőzésével történő beépülésnek olykor nyelvi okai vannak; ezektől eltekintve a H típusú kódváltás leginkább az erősen szlovákdomináns beszélőkre, pontosabban a nyelvvesztés, illetve a tökéletlen nyelvelsajátítás állapotában lévő beszélőkre jellemző. A két nyelv elemei itt is csak mondatok, szintagmák, szókapcsolatok szintjén érintkeznek egymással, akárcsak a V típusú kódváltás esetében, szabad morfémán belül nem, ez azonban természetesen nem teszi a kódváltásnak ezt a módját elfogadhatóbbá a magyardomináns, illetve magyar identitású beszélők számára, nyilván elsősorban a létrejövő megnyilatkozások agrammatikus mivolta miatt. Az ilyen típusú kódváltást ezért valószínűleg sokkal inkább kényszernek, nem pedig valamiféle sajátos értékekkel bíró kifejezési lehetőségnek érzik. Fölmerülhet a kérdés, hogy jogos-e még mindig „beépülésről” beszélni, ha egyszer a beszélő nem használ formális eszközöket a vendégnyelvi elemeknek a megnyilatkozás egészébe való belehelyezésekor. Ha a „beépülés” fogalmát a más nyelvből származó elemeknek morfológiai - testes vagy testetlen - eszközök segítségével történő integrálására korlátozzuk, akkor természetesen nem beszélhetünk beépülésről. Ám ha a juxtapozíciót - elemek egymás mellé helyezését - is a beépülés egyik eszközének tekintjük, ezt az esetet is besorolhatjuk a beépülés esetei közé, föltéve ha jelentéstani szinten bekövetkezett az integráció. A beépülés ugyanis nemcsak alaktani kérdés, hanem legalább annyira jelentéstani is. A munkám e részében bemutatott mondatok, mondatrészietek érthetőek, vagyis jelentéstani szempontból tökéletesen beépülnek a diskurzus egészébe, azaz a puszta melléhelyezés (juxtapozíció) is alkalmas eszköznek bizonyul arra, hogy a beszélők érthető, sőt nyelvtanilag ele - mezhető megnyilatkozásokat hozzanak létre. így tekintve a toldalékok elmaradása az ellipszis szélsőséges formájának is tekinthető (ez teszi lehetővé, hogy az ilyen megnyilatkozások nyelvtanilag elemezhetőek legyenek). Az ilyen típusú ellipszis a kompetens beszélők mindennapi beszélt nyelvében is előfordul - az egynyelvű beszélőket is beleértve -, csak nyilván sokkal ritkábban. A toldalékok nem föltét
