Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
A kódváltás nyelvtani típusai...297 férjhez egy kelet-szlovákiai magyar faluba, ahol megtanult szlovákul és egy bizonyos szinten magyarul is. A vendégnyelvi „spolu” határozószó a bázisnyelvü „keztunk [beszélni]” állítmánnyal határozós szerkezetet alkot. Ezenkívül találunk még ebben a szemelvényben egy vendégnyelvi kötőszót is („že”), amely mint vendégnyelvi betét szintén toldalékolhatatlan. Ennek ürügyén érdemes fölhívni a figyelmet arra, hogy természetesen nemcsak határozószók, hanem más szófajú toldalékolhatatlan szavak - különféle viszonyszók és mondatszók - is kerülhetnek vendégnyelvi betétként a magyar bázisnyelvü megnyilatkozásokba, mivel azonban ezek nem töltenek be mondatrészi szerepet, ezekkel az esetekkel dolgozatomban nem foglalkozom. (A kötőszók kódváltása például a föntebb említett integrálódási módok közül a „szó beépülése mondatba” kategóriába tartozik.) * Az alany zéró raggal történő beépülése - nyilván azért, mert nem okoz problémát (és nincs is altemativája) - mind a magyar-, mind a szlovákdomináns beszélők kétnyelvű diskurzusaiban megjelenik. (A névszói állítmány zéró raggal történő beépülése - amellyel itt nem foglalkoztunk - valószínűleg inkább a szlovákdomináns beszélőkre jellemző, nyilván azért, mert szorosabb egységet „bont meg”: az állítmány névszói és igei részének kapcsolatát.) A Z tipusú kódváltás során a két nyelv elemei csak mondat szintjén érintkeznek egymással, alacsonyabb szinten elkülönülnek egymástól: egy szabad morfémán belül nem jelennek meg más-más nyelvből származó kötött morfémák, mint a B típusú kódváltás esetében (1. alább), hiszen a zéró morfémák, melyeknek a segítségével a vendégnyelvi elemek integrálódnak a bázisnyelvi megnyilatkozásba, nem köthetők az egyik vagy a másik nyelvhez. Éppen ezért föltételezhető, hogy a kódváltásnak ettől a nyelvtani tipusától az egynyelvű (magyar) identitású és purista beállítottságú beszélők is csak kevéssé idegenkednek. (A más-más nyelvből származó elemek érintkezésének szorossága és a beszélők attitűdjei közötti összefüggés empirikus vizsgálatára 1. Lanstyák-Szabómihály 1996: 167.) A toldalékolhatatlan szók - esetünkben konkrétan határozószók - beépülése „technikailag” ugyanolyan egyszerű, mint a zéró rágós alanyé, a határozószók kódváltása mégis inkább a szlovákdomináns kétnyelvüekre látszik jellemzőnek. Ennek egyik nyilvánvaló oka az, hogy a magyardomináns beszélőknek ritkán lehet okuk arra, hogy szlovák határozószót használjanak magyar bázisnyelvű mondatban: a nyelvi hiány vagy a nyelvi lapszus14 e szavak többségének nagy gyakorisága, jó beidegzettsége miatt nem nagyon jöhet számításba kiváltó okként, s az sem tűnik valószínűnek, hogy a legtöbb szlovák határozószónak olyan sajátos stílusértéke, vonzereje volna, amely miatt a magyardomináns beszélők ellenállhatatlan késztetést éreznének arra, hogy magyar beszédükben is használják őket.15 Ennél nem kevésbé fontos körülménynek látszik az, hogy a határozószók egy része - mivel ragszilárdulással16 keletkeztek - a beszélők számára alaktanilag elemezhető, s így lényegében olyan megítélés alá esnek, mint a V típusú 14. Nyelvi lapszusról akkor beszélünk, ha a beszélőnek nem jut eszébe az általa amúgy ismert szó, kifejezés, nyelvtani forma; nyelvi hiányról van szó olyankor, amikor a beszélő a szükséges szót, kifejezést, nyelvtani formát nem is ismeri, holott szüksége volna rá. 15. Amelyiknek mégis van ilyen vonzereje, az már kölcsönszóvá vált: ilyen a magyar nyelv szlovákiai változataiban mondatszószerüen használt, szlovák eredetű „hotovo" ’kész, punktum' szó. 16. Aragszilárdulás olyan nyelvi változás, melynek során a rágós, jeles névszó alaki tagolódása a beszélők számára elhomályosul, az alakulatot felbonthatatlan egységként kezelik, ezáltal pedig a rágós, jeles névszókból határozószók keletkeznek. Mivel a magyar „szépen, jól”-féle határozóragos névszóknak megfelelő szlovák „pekne, dobre ’’-féle szavakat határozószónak tartják, az ilyen vendégnyelvi betétekről mint határozószókról beszélek, jóllehet ezek a beszélők számára biztos, hogy nem tagolatlanok.
