Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat

294 Lanstyák István ben nyelvtanilag is elemezhető. A beépülés folyamatának végeredménye a beépültség vagy integráltság. 3. A KÓDVÁLTÁS NYELVTANI TÍPUSAI A szlovák nyelvből származó elemek beépülé­se a magyar-szlovák kétnyelvű diskurzus egé­szébe különféle szinteken megy végbe; ezek közül anyagunkban a következőkre van­nak példák: a) kötött morféma beépülése sza­bad morfémába (önálló szóba); b) szó beépü­lése egyszerű mondatrészbe; c) szó beépülése mondatba; d) mondatrész beépülése szintagmá­ba szerkezettagként; e) mondatrész beépülése szintagmába a mondat szintjén; f) mondatszó (értékű elemek) beépülése mondatba; g) mon­datszó (értékű elemek) beépülése diskurzusba; h) egyszerű mondat beépülése összetett mon­datba; i) önálló mondat beépülése a diskurzus egészébe. Ebben a tanulmányomban csak a mondatrészeknek szintagmákba való mondat szintű integrálódásával foglalkozom. A ven­dégnyelvi betét ilyenkor a bázisnyelvi mondat, illetve tagmondat egyik — egyszerű vagy szer­kezetes — mondatrészét alkotja: vagy a bázis­nyelvi állítmánynak alárendelt vendégnyelvi alanyról, tárgyról, illetve határozóról vagy pedig magáról a vendégnyelvi állítmányról van szó, amelynek bázisnyelvi mondatrész van alá­rendelve. A formális nyelvi eszközök alkalmazása szempontjából a beszélő négyféleképpen épít - heti be a vendégnyelvi betéteket a megnyilat­kozás egészébe (legalábbis adatbázisunkban erre a négy módszerre vannak példák): 1. tes­tetlen eszközökkel (zéró morfémákkal); 2. bá - zisnyelvi morfémák segítségével; 3. vendég­nyelvi morfémák segítségével; 4. formális esz­közök alkalmazása nélkül; ehhez hozzávehet­­jük ötödikként azt az esetet, amikor 5. a beépü­lés kérdése a megnyilatkozás töredezettsége miatt irreleváns. Ebben a munkámban épp az ilyen eltérő módokon megvalósult kétnyelvű szekvenciákat tekintem a kódváltás nyelvtani típusainak, s jellemzem őket — élőnyelvi pél­dákkal illusztrálva - a következő fejezetekben. Egyik korábbi publikációmban (Lanstyák 2005a) a kódváltásnak azt a nyelvtani típusát, melyben a vendégnyelvi betétek testetlen esz­közökkel épülnek be a bázisnyelvi megnyilat­kozásba, Z típusú bázistartó kódváltásnak neveztem, utalva ezzel arra, hogy a beépülés zéró morfémákkal történik. Azt a típust, amely­re a vendégnyelvi betéteknek bázisnyelvi mór - fémák segítségével történő beépülése jellemző, B típusú bázistartó kódváltásnak, azt pedig, amelyben a vendégnyelvi betétek vendégnyelvi morfémák segítségével épülnek be a bázis­nyelvbe, V típusú bázistartó kódváltásnak neveztem. A kódváltásnak arra a nyelvtani típu­sára, amelyben a vendégnyelvi betétek nem kapnak semmilyen toldalékot, holott strukturá­lis szempontból szükség volna rá, H típusú bázistartó kódváltásnak neveztem, arra a tény­re utalva, hogy az érintett megnyilatkozásokból mintegy „hiányoznak” a „szükséges” toldalé­kok. Mivel azóta sem tudtam ezeket a megne­vezéseket találóbbakkal helyettesíteni, e mun­kámban is használom őket, sőt a sort kiegészí­tem egy ötödik megnevezéssel is: a töredezett megnyilatkozásokban található kódváltást X típusúnak nevezem, mivel ebben a tolda­lékok jelenléte vagy hiánya nem releváns (ha vannak is benne testes vagy testetlen morfé­mák, ezek hibásak vagy hibásak is lehetnek). 3.1. Testetlen eszközökkel történő beépülés - Z típusú kódváltás Vannak olyan vendégnyelvi betétek, amelyek mondattani szempontból automatikusan be­épülnek a megnyilatkozás egészébe, anélkül hogy szükség volna formális eszközök alkal­mazására. Ilyen például az alany és a névszói állítmány szerepét betöltő vendégnyelvi betét. A névszói állítmány azonban úgy fogható fel, mint amely zéró létigét is tartalmaz, itt tehát a beépülés valójában egy alacsonyabb szinten valósul meg (szó épül be mondatrészbe), ezért dolgozatomban nem foglalkozom vele. Néz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom