Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Kétnyelvű nyelvhasználat
294 Lanstyák István ben nyelvtanilag is elemezhető. A beépülés folyamatának végeredménye a beépültség vagy integráltság. 3. A KÓDVÁLTÁS NYELVTANI TÍPUSAI A szlovák nyelvből származó elemek beépülése a magyar-szlovák kétnyelvű diskurzus egészébe különféle szinteken megy végbe; ezek közül anyagunkban a következőkre vannak példák: a) kötött morféma beépülése szabad morfémába (önálló szóba); b) szó beépülése egyszerű mondatrészbe; c) szó beépülése mondatba; d) mondatrész beépülése szintagmába szerkezettagként; e) mondatrész beépülése szintagmába a mondat szintjén; f) mondatszó (értékű elemek) beépülése mondatba; g) mondatszó (értékű elemek) beépülése diskurzusba; h) egyszerű mondat beépülése összetett mondatba; i) önálló mondat beépülése a diskurzus egészébe. Ebben a tanulmányomban csak a mondatrészeknek szintagmákba való mondat szintű integrálódásával foglalkozom. A vendégnyelvi betét ilyenkor a bázisnyelvi mondat, illetve tagmondat egyik — egyszerű vagy szerkezetes — mondatrészét alkotja: vagy a bázisnyelvi állítmánynak alárendelt vendégnyelvi alanyról, tárgyról, illetve határozóról vagy pedig magáról a vendégnyelvi állítmányról van szó, amelynek bázisnyelvi mondatrész van alárendelve. A formális nyelvi eszközök alkalmazása szempontjából a beszélő négyféleképpen épít - heti be a vendégnyelvi betéteket a megnyilatkozás egészébe (legalábbis adatbázisunkban erre a négy módszerre vannak példák): 1. testetlen eszközökkel (zéró morfémákkal); 2. bá - zisnyelvi morfémák segítségével; 3. vendégnyelvi morfémák segítségével; 4. formális eszközök alkalmazása nélkül; ehhez hozzávehetjük ötödikként azt az esetet, amikor 5. a beépülés kérdése a megnyilatkozás töredezettsége miatt irreleváns. Ebben a munkámban épp az ilyen eltérő módokon megvalósult kétnyelvű szekvenciákat tekintem a kódváltás nyelvtani típusainak, s jellemzem őket — élőnyelvi példákkal illusztrálva - a következő fejezetekben. Egyik korábbi publikációmban (Lanstyák 2005a) a kódváltásnak azt a nyelvtani típusát, melyben a vendégnyelvi betétek testetlen eszközökkel épülnek be a bázisnyelvi megnyilatkozásba, Z típusú bázistartó kódváltásnak neveztem, utalva ezzel arra, hogy a beépülés zéró morfémákkal történik. Azt a típust, amelyre a vendégnyelvi betéteknek bázisnyelvi mór - fémák segítségével történő beépülése jellemző, B típusú bázistartó kódváltásnak, azt pedig, amelyben a vendégnyelvi betétek vendégnyelvi morfémák segítségével épülnek be a bázisnyelvbe, V típusú bázistartó kódváltásnak neveztem. A kódváltásnak arra a nyelvtani típusára, amelyben a vendégnyelvi betétek nem kapnak semmilyen toldalékot, holott strukturális szempontból szükség volna rá, H típusú bázistartó kódváltásnak neveztem, arra a tényre utalva, hogy az érintett megnyilatkozásokból mintegy „hiányoznak” a „szükséges” toldalékok. Mivel azóta sem tudtam ezeket a megnevezéseket találóbbakkal helyettesíteni, e munkámban is használom őket, sőt a sort kiegészítem egy ötödik megnevezéssel is: a töredezett megnyilatkozásokban található kódváltást X típusúnak nevezem, mivel ebben a toldalékok jelenléte vagy hiánya nem releváns (ha vannak is benne testes vagy testetlen morfémák, ezek hibásak vagy hibásak is lehetnek). 3.1. Testetlen eszközökkel történő beépülés - Z típusú kódváltás Vannak olyan vendégnyelvi betétek, amelyek mondattani szempontból automatikusan beépülnek a megnyilatkozás egészébe, anélkül hogy szükség volna formális eszközök alkalmazására. Ilyen például az alany és a névszói állítmány szerepét betöltő vendégnyelvi betét. A névszói állítmány azonban úgy fogható fel, mint amely zéró létigét is tartalmaz, itt tehát a beépülés valójában egy alacsonyabb szinten valósul meg (szó épül be mondatrészbe), ezért dolgozatomban nem foglalkozom vele. Néz
