Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika

A szlovák nyelvpolitika és a nyelvhasználat... 23 nyelv hivatalos használatához szükséges 20%­­os kisebbségi részarány). Mindezek a nemzet­közi vélemények és értékelések is hozzájárul­tak ahhoz, hogy a kormány kidolgozta, a parla­ment pedig 2011. június 28-án elfogadta21 a kisebbségi nyelvhasználati törvény (1999. évi 184. számú törvény) módosítását, amely azon­ban felemásra sikeredett: a kisebbségi nyelv használatához szükséges határt ugyan 15%-ra csökkentette, ez a rendelkezés azonban csak 2021-től alkalmazható. Részben kibővültek a kisebbségi nyelvű hivatali érintkezés lehetősé­gei, így például a szóbeli hivatali érintkezésben azokon e településeken is használhatja az ügyfél a nyelvét, amelyek nem tartoznak a tör­vény hatálya alá, bizonyos dokumentumok - pl. anyakönyvi kivonatok - kisebbségi nyelven is kiállítható. Valamint bővült azoknak a hiva­taloknak a köre, amelyekre a törvény vonatko­zik. Nyilván az államnyelvtörvény és a kisebb­ségi nyelvhasználati törvény közötti nagyfokú kiegyensúlyozatlanságot kívánták a törvényho­zók megszüntetni azzal, hogy a törvény bizo­nyos rendelkezéseinek megsértéséért a hivatal megbirságolható (50-től 2500 euróig). Amint azonban a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalának június 14-i állásfoglalásából kiderül, a korábbi szabályozáshoz képest alap­vető változásokat nem hozott a törvény, bizo­nyos területeken pedig visszalépés történt. Továbbra is megmaradtak a nem államnyelvü televíziózást érintő súlyos korlátozások, mivel továbbra is feliratozni kell a kisebbségi nyelven sugárzott televíziós műsorokat. A települések­nek nem kell kötelezően alkalmazniuk senkit, aki bírja a kisebbségek nyelvét az érintettekkel való kommunikációhoz, helyette meghatáro­zott órákban foglalkozhatnak a hivatalos nyelv­től eltérő módon beszélni szándékozó panaszo­sokkal. Az egészségügyi és szociális intézmé­nyekben szintén nem válik kötelezővé a nyelv­­használat; a kórházaknak és rendelőintézetek­nek csupán akkor kell lehetővé tenniük a kisebbségi nyelvhasználatot, amennyiben ezt saját feltételei megengedik. Az önkormányzati rendőrök is csupán akkor kommunikálhatnak a kisebbség nyelvén, ha ebbe mindegyik jelenlé­vő érdekelt fél beleegyezik. Stb. A Híd/Most által kidolgozott és eredetileg beterjesztett és szöveg több ponton is eltér az elfogadottól, a törvény megszavazása fejében ugyanis bedolgozták az egyik szlovák pártfor­máció korlátozó rendelkezéseit. Hasonló eset történt 1999-ben, amikor is az MKP által kidol­gozott, a nemzetközi ajánlásoknak messzeme­nően megfelelő szöveget a koaliciós partnerek elvetették. 4. BEFEJEZÉS Ha áttekintjük a rendszerváltozás óta elmúlt másfél évtized történéseit, megállapíthatjuk, hogy a kisebbségi nyelvhasználat jogi garanciái tekintetében több szempontból is előrelépés történt, s nem utolsó sorban ennek következté­ben bővültek a magyar nyelv nyilvános és hiva­talos használatának a lehetőségei is. Bizonyos területen - éppen az államnyelvtörvény miatt - viszont túlszabályozott a nyelvhasználat, olyan kommunikációs szituációkban is előírja a szlo­vák nyelv használatát, amikor valójában a kommunikációban részt vevő felek józan meg­egyezése is elegendő volna. Továbbra sem megoldott azonban az alapvető probléma: az államnyelvtörvény szinte minden nyilvános nyelvhasználati színtéren kötelezővé teszi a szlovák nyelv használatát, a kisebbségi nyelvek — így a magyar is - használata viszont nagy­részt nem kötelező, hanem csak lehetőség van rá. így továbbra is fennmarad a szlovák nyelv dominanciája. A magyar politikai képviselet részéről már többször megfogalmazódott az igény, hogy a magyar nyelvet A regionális vagy kisebbségi nyelvek chartája értelmében regio­nális nyelvként ismerjék el. Erre eddig egyetlen szlovák kormányzat sem volt hajlandó, holott a 21. A törvényt eredetileg június 10-én fogadta el a parlament, de azt a köztársasági elnök megvétózta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom