Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
Magánhangzóhiány és kontaktushatás a nagyhindi nyelvjárásban 225 Illabiális /-zés (az ű helyén) hangsúlytalan helyzetben a következő szavakban figyelhető meg: gyírísúj ’gyűrűsujj’, kémívess ’kőműves’, fityíl ’fütyül’, mëgeskinnek ’megesküdnek’, kesztyí ’kesztyű’, könnyi ’könnyű’. A nagyhindi példákban jelentkező hangsúlytalan illabiális /zés a nyelvatlasz gyűjtése idején viszonylag stabiljelenség volt. Három példában kizárólagos az illabiális alak használata, egy esetben ritka. Labiális változata csak egy példának jelentkezett, az is nyíltabb realizációval (fityíl ~ fütyő ’fütyül’) Az egyik példában a köznyelvi ü helyén jelentkezett a szóbelseji /-zés, az illabiális / nyúlásával. Jelenleg nem él a tárgyalt jelenség. Az eddigi adatokkal ellentétben, a nagyatlaszban feltárt erős gyakoriságú nagyhindi illabialitással szemben a labiális tendencia is megfigyelhető a község nyelvjárásában. Hangsúlyos helyzetben 13 példában figyelhetjük meg ezt a jelenséget. Labiális ö-zés jelentkezik hangsúlyos helyzetben (az e, ë helyén) például a következő szavakban: fölyhő ’felhő’, pörnye ’perje’, söprő ’seprű’, gyöplő ’gyeplő’, ömé ’emel’, fővénník ’felvennék’. A diakrón változás az eddigi adatokkal összehasonlítva ellentétes irányú. Az újabb gyűjtés adataiban a labialitást többször figyelhetjük meg, mint a nagyatlaszban. A vizsgált 13 címszó hangsúlyos labiális ö-ző alakja kilenc esetben jelentkezett a nagyatlaszban, tizenegyszer pedig a mai adatok között. Az atlaszban ezek az alakok még nem voltak kizárólagos változatok, csupán az illabiális változatok mellett léteztek. A mai példákban csupán egy esetben nem jelentkezett a labialitás, és két példában él az illabiális alak az ö-ző változat mellett. A többi ö-ző variáns kizárólagos változat Nagyhind mai magyar nyelvjárásában. Labiális ö-zés hangsúlytalan helyzetben is megfigyelhető, például a csöpög ’csepeg, csöpög’, göröndő ’ekegerendely’, őköt ’őket’, mëkkërësztôli ’megkereszteli’, söpörtem ’sepertem, söpörtem’ szavakban. Szóbelsejében, ill. toldalékok előtt figyelhető meg a fenti példákban a hangsúlytalan labiális ö-zés. A diakrón változás itt is szemmel látható és az illabiális tendencia történeti változásaival ellentétes. A nyelvatlaszban csupán két esetben fordult elő a szóbelseji ö-zés, ezzel szemben a mai adatok mindegyikében jelentkezett, (a kölykezik kivételével, mert ahelyett a fijaddzik lexémát használták adatközlőim), és mindössze két esetben bukkant föl az illabiális fonémát tartalmazó változat mellett. A többi példában kizárólagos változat az ö-ző alak. Három példában figyelhető meg a hangsúlyos labiális ö-zés: more ’merre’, gőge ’gége’, főső ’felső, fölső’. A nyelvatlaszbeli adatok között mindegyik esetben jelentkezett az illabiális alak is, egy esetben kizárólagos változatként. Az újabb gyűjtés mindegyik szóban kimutatta a labialitást, egy esetben egyenrangú, két példában kizárólagos változatként. Labiális ö-zés hangsúlytalan helyzetben, szó végen a következő két példában bukkant föl: íné kő ’énekel’, sindő ’zsindely’. Mindkét esetben a szótagzáró l (ly) kiesése következtében jelentkezik a hosszú magánhangzó, mely labializálódik. A mai adatok között megfigyelhetünk olyan változatot is, melyben nem esik ki az /, pl. íneköl ’énekel’. A zsindely szóban az újabb vizsgálat során nem jött létre labializáció. Labiális ü-zés és labiális ú'-zés (az /, / helyén) szintén csupán két esetben figyelhető meg: kifözetyik ’kifizetik’, füsö ’fésű’. Az első példában mindkét gyűjtés során megfigyelhetjük a labiális ü-zést. A nyelvatlaszban csak zárt í-ző alakban előforduló fésű szó, melyet ma füsö alakban is használnak, jól tükrözi az újabb labializációs folyamatot. 5. ÖSSZEGZÉS Összegzésként megállapítható, hogy a labiális fonémák hiánya és az illabiális párjaik kizárólagos használata Nagyhinden az eddig kevésbé ismert, 1904-es szógyűjtemény adatai alapján sem bizonyítható. A vizsgált korai példákban a labiális fonémák több esetben a köznyelv szerint realizálódnak. Továbbra is kérdés marad, hogy a nyelvjárásban jelentkezett-e valamikor az ún. tiszta illabialitás.
