Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
202 Presinszky Károly található. A továbbiakban ezeket a nyelvjárási területi egységeket jellemezzük. 1.1. A csallóközi-szigetközi nyelvjáráscsoport A csallóközi-szigetközi nyelvjáráscsoport területe jól körülhatárolható: a Csallóköz (kivéve annak északnyugati sarka, mely a Szene környéki nyelvjárásszigethez tartozik) és a Mátyusföld Vágtól nyugatra eső része alkotja (vö. Kálmán 1966: 71-72). A terület egységessége mellett a nyelvjáráscsoportot a nyelvi egységesség is jellemzi (vö. Imre 1971: 348). Főbb hangtani sajátságai a) Magánhangzók. 1. A nyelvjáráscsoport fonémarendszere 8 rövid (u, ü, i, o, ö, ë, a, e) és 7 hosszú (ú, ű, í, ó, ő, é, á) magánhangzót tartalmaz, a fonématöbbletet a zárt ë képezi. 2. Az ä, ë hosszú magánhangzók polifonémikus értékben vannak jelen, pl. ára ’arra’, ère ’erre’, ásó ’alsó’, eső ’első’. 3. A zárt tendenciák közül erőteljesen jelentkezik az /-zés: szip, níz, sötít, szípsíg, azír. 4. A zárt tendenciák közül kisebb mértékben megfigyelhető még a zárt «-zás, pl. hugyan, ustor, valamint a zárt o-zás osztón, magos ’magas’. 5. A zárt-nyílt tendenciák főként a szótagzáró / előtti magánhangzók módosulásában figyelhetők meg: gondúkodik, kúdús, pöríít ’perelt’; óma, szórna. 6. A rövid - hosszú megfelelések közül gyakoriak a rövidült felső nyelvállású magánhangzók, pl. búza, hüss (másodlagosan is, pl. ippen), de nem olyan nagy arányban, mint a nyugat-dunántúli nyelvjárási régióban. 7. A labiális-illabiális megfelelések közül kimutatható a szórványos hangsúlyos ö-zés, pl. gyöp, köll, öspörös. A köznyelvi ö ~ ë váltakozást mutató alakok (föl ~ fel, söpör ~ seper, vödör ~ veder) közül is a labiális pár használatos. 8. A nyelvjáráscsoportban erős az á utáni asszociatív o-zás, pl. sárgo, árpo. 9. Aló, ő, é fonémák monoftongusban realizálódnak. 10. A köznyelvi e helyén gyakoriak a nyíltabb realizációk, pl. negyven, embër. 11. Az á hangszíne enyhén zárt, pl. három, után, mely leginkább az á utáni asszociatív o-zás á hangjában jelentkezik, pl. munkábo, Dunám. 12. A nyelvjáráscsoport sajátos jelensége az á előtti illabiális à, mely zártabb, illetőleg előrébb képzett változatában realizálódik, pl. madár, kaszál, esetenként ilyenkor nyíltabb ejté-1. ábra A Csallóköz (Liszka 2002: 162)
