Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvjárások
A szlovákiai magyar nyelvjárásokhoz való viszonyulás 195 év telt el köznyelvi változat nélkül. Az írott köznyelv központi válfaja, az irodalmi nyelv a középmagyar kor folyamán (1526-1772) alakult ki, s a reformkorban kodifikálódott. A beszélt köznyelv kialakulása a 19. és 20. század fordulójára tehető. A magyar irodalmi nyelv különböző nyelvjárások ötvözete, az északkeleti nyelvjárásokon alapul, de magába olvasztott erdélyi, déli és dunántúli nyelvjárási elemeket, jelenségeket is. A beszélt köznyelv egyik forrása az írott köznyelvet követő beszélt nyelvi gyakorlat volt. A másik forrása pedig a dunántúli, az alföldi és a palóc nyelvjárások, amelyek beszélői a XIX század végén világvárossá fejlődő Budapesten telepedtek le a jobb megélhetés végett. A főváros a különböző nyelvjárásokat beszélő embereknek a viszonylagos nyelvi egységesülését hozta meg, a kialakuló polgárság pedig tudatosan követte ezt a választékosnak vélt beszédformát. A köznyelv és a nyelvjárások viszonyát összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a nyelvjárások korábbiak a köznyelvnél, így történeti vonatkozásaik jelentősek, s egyúttal a beszélt köznyelv forrásául is szolgálnak, állandó kapcsolatban vannak, kölcsönösen hatnak és hatottak egymásra. A köznyelv alakulásának folyamatában kezdetben a nyelvjárások hatása a köznyelvre erősebb volt, mint fordítva. A beszélt köznyelv megszilárdulása óta azonban jóval nagyobb a köznyelvnek a nyelvjárásokra gyakorolt hatása, mint a fordított irányú befolyás. Mindezt a társadalom mobilizálódása, a hagyományos paraszti gazdálkodás visszaszorulása, a tömegtájékoztatási eszközök, a televízió elterjedése eredményezte. A nyelvjárási beszélők tömegét érintő hatásnak a következtében alakult ki a regionális köznyelviség. Regionális köznyelviségnek azt a táji színezetű, köznyelvi szerepet betöltő nyelvhasználatot nevezzük, amely a helyi nyelvjárások és a beszélt köznyelv között helyezkedik el, vagyis átmeneti alakulat, sajátos vonásai pedig elsősorban a kiejtés, kisebb mértékben az alaktan és a szókészlet terén jelentkeznek (Fülöp 2000: 156). Más a helyzet a Kárpát-medencei kisebbségi magyarság körében. Anyaországi körülmények között a regionális köznyelviség kiegyenlítődést, integrálódást, nyelvjárások köznyelvhez közeledését s köznyelvi nyitást jelent a nyelvjárások irányába. Kisebbségi körülmények között elszigetelődésként és különfejlődésként értelmezhető. A kiegyenlítődés ugyanis maradéktalanul csak befelé, az adott állam területén élő azonnyelvű kisebbségiek nyelvhasználatára vonatkozóan érvényesül. Kifelé, tehát az anyaországi, illetőleg valamennyi más, eltérő államnyelvű ország magyar nyelvhasználatára nincs hatással. Az ok a mindenkori államnyelv erőteljes befolyása, amely elsősorban a kétnyelvűség révén készteti egy irányba - tudniillik a maga irányába - a kisebbségi anyanyelvi nyelvhasználatot (Kiss szerk. 2001: 241). A kisebbségi magyarság csoportjai saját országuk magyarságával, illetőleg a más nyelvű többségi nemzet tagjaival érintkeznek mindennap, a magyarországi magyarral ritkábban. A határon túli magyar anyanyelvű közösségeket a zártság jellemezte, ugyanis politikai, ideológiai okok miatt egymástól és Magyarországtól is el voltak zárva. Nyelvileg önállósulásra kényszerültek, illetőleg kényszerből kellett hivatalos kifejezéseket szlovákból, románból, oroszból, szerbből fordítani (Tolcsvai 1991: 168). Ennek eredménye, hogy például a szlovákiai magyar nyelvhasználatban vannak olyan elemek, melyek a magyarországi nyelvhasználatban nem ismertek. Ugyanakkor ezekre az elemekre nem a nyelvjárások, hanem a köznyelvi nyelvváltozatok jellemzői érvényesek: formális beszédhelyzetekben, főleg az írott nyelvben használatosak, regionálisan nem kötöttek, a beszélőközösség által általánosan elfogadottak. Ezt jelenti tehát a nyelvi különfej lődés, melynek értelmezése heves vitát váltott ki a magyar nyelvtudományban (lásd Kontra-Saly szerk. 1998). A mai jobb érintkezési viszonyok már bőséges nyelvi hatást visznek az anyaországból a művelődéssel, a politikai, gazdasági, művésze
