Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)

Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői

Standardtól eltérő helyesírási formák... 143 3.4. A mozgószabályok érvényesítése A külön- és egybeírásban három ún. mozgósza­bály érvényesül, mely a szókapcsolatok és összetételi tagok mozgását jelenti bizonyos ala­kulaton belül (vö. Akh. 2000: 55-57; Laczkó- Mártonfi 2004: 131-134). A vizsgált példa­anyag alapján az akadémiai helyesírás második mozgószabályának érvényesítése - miszerint ha egy különirt szókapcsolat egésze utótagot kap, az új szerkezetben egybe kell írni az elő­­részt, az utótagot pedig szótagszámtól függetle­nül kötőjellel kapcsoljuk hozzá - okozza a leg­több gondot: SAJTÓBAN hajlított bútor kiállítás központifűtés szerelő köztársaságielnök választás menyasszonyi ruhaszalon STANDARD FORMA hajlítottbútor-kiállítás központifűtés-szerelő köztársaságielnök-választás menyasszony iruha-szalon 3.5. Tulajdonnevet tartalmazó össze­tételek írása Az előtagként szereplő tulajdonnevekhez álta­lában főnévi és melléknévi utótagok kapcso­lódnak. A szlovákiai magyar forrásanyagokban leggyakrabban akkor tér el az írásforma a stan­dard alaktól, ha a tulajdonnév jelöletlen össze­tételt alkot egy köznévi utótaggal: SAJTÓBAN Bihari szobor Fábry show Kazinczy verseny Szent György templom Vámbéry emléktábla STANDARD FORMA Bihari-szobor Fábry-show Kazinczy-verseny Szent György-templom Vámbéry-emléktábla 4. AZ ÍRÁSJELEK HASZNÁLATA A közvélekedés szerint a magyar helyesírás legtöbb gondot okozó fejezetei közé a tulajdon­nevek szerteágazó szabályrendszere, illetve a külön- és egybeírás részterülete tartozik. Sok­kal kevesebb figyelem jut az írásjeleknek, melyek rendszerét és formai jellemzőit többé­­kevésbé ismerjük ugyan, használati szabályaik­kal azonban nem igazán vagyunk tisztában. A vizsgált szlovákiai magyar sajtótermékek alap­ján megállapíthatjuk, hogy a tulajdonképpeni Írásjelek közül az írásban kommunikálók nagy része csupán a pontra és a vesszőre szorítkozik. Pedig éppen az írott szöveg jelentésében, érte­­lemtükröztetésében van elsősorban meghatáro­zó szerepe az írásjelezésnek: a szöveget alkotó mondatok szerkezetét, tagolódását, egyes részeik egymáshoz való kapcsolódását tükrö­zik. Beszédünkben az írásjelek a hangokkal ki nem fejezhető sajátságokra, a hanglejtésre és a szünetekre utalnak (vö. Akh. 2000: 96). 4.1. A mondatrészek közötti írásjel­­használat A vizsgált forrásanyagban a mellérendelt mon­datrészek közötti írásjelhasználatnak a stan­dardtól eltérő változataira volt a legtöbb példa: a külön-külön hangsúlyozott azonos szerepű mondatrészeket összekapcsoló és, s, meg, vagy kötőszók elé sok esetben került vessző: SAJTÓBAN egyházi, és világi személyek nőgyógyászati, és fogorvosi rendelő kiváló minőségű kávé, vagy tea hány csapattal, s hány versenyzővel indulnak STANDARD FORMA egyházi és világi személyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom