Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - Nyelvi jogok, nyelvpolitika
A szlovák nyelvpolitika és a nyelvhasználat... 13 akárcsak a szlovák nyelv védelmének, ápolásának, a vele való törődésnek a fontossága mindegyik törvénymódosítás indoklásában helyet kap, az érvrendszer egyes elemei azonban időközben módosultak, és hangsúlyeltolódásokra is sor került. 1995-ben a törvény céljait az előterjesztő kulturális minisztérium az alábbiakban jelölte meg: a) A hivatalos nyelvről szóló 1990-es törvény (amely 1995-ben hatályos volt), az Alkotmány és az 1993-1994-ben elfogadott, a ki - sebbségi nyelvek használatát lehetővé tevő törvények4 közötti ellentmondásokat meg kell szüntetni, b) A magánkézben levő és tipikusan „szlovákellenes” tömegkommunikációs eszközök szándékosan vagy hanyagságból rendszeresen megsértik a „szlovák nyelv törvényszerűségeit”. c) A 40 évig tartó internacionalista ne - velés és a szlovák nyelv ápolásának elhanyagolása, ezzel párhuzamosan Dél-Szlovákia vegyes lakosságú településein a magyar kulturális szövetségek és a magyar iskolák „agresszív tevékenysége” a szlovák nyelv tekintélyének visszaesését, a közhasználatból való kiszorulását eredményezte. „Mindezek a körülmények a magyar nemzetiség nagylelkű állami támogatásával együtt a dél-szlovákiai szlovákok asszimilálásához, elmagyarosításához vezettek”. A magyar nyelv elleni „védekezés” szükségessége indokként az egyes fejezetekben is megfogalmazódik, így például az oktatásról szóló részben az olvasható, hogy a szlovákiai magyar fiatalok „nem érvényesítik a szlovák nyelv elsajátításához való jogukat” (azaz nem tanulnak meg jól szlovákul), a szlovákiai magyar iskolákban „irredenta tartalmú” magyarországi tankönyveket használnak, amelyeket a történelmi Magyarország iránti nosztalgia hat át stb. Az indoklás egy hosszabb lélegzetű történelmi áttekintést is nyújt, ebben az előterjesztő nagy terjedelemben foglalkozik a magyarosítással és a szlovákok sérelmeivel, amelyekért az államnyelvtörvénynek egyfajta elégtételt is kell nyújtania. 2000 után a „magyar” motívum teljesen eltűnik a hivatalos indoklásból, csak a szóbeli nyilatkozatokban utalnak a szlovák kormánypárti politikusok a dél-szlovákiai szlovákok nyelvi jogainak a megsértésére.5 A tervezett módosítások kapcsán az érvrendszer egyértelműen a nemzetközi vonatkozásokra fókuszál. Ez a szempont az 1995-ös indoklásban a kisebbségi nyelvekkel kapcsolatban jelenik meg: az előterjesztők szerint az államnyelvtörvény teljes mértékben tiszteletben tartja a kisebbségekhez tartozó személyek jogait és a Szlovák Köztársaságnak a nemzetközi egyezményekből következő kötelezettségeit. Az indoklás az alábbi dokumentumokat említi: az 1919-es saint-germain-en-laye-i kisebbségi szerződés, az EBEÉ emberi dimenzióval foglalkozó koppenhágai utótalálkozójának dokumentuma (32-34. szakasz) és az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezménye (14. szakasz)6. A Robert Fico vezette kormány által elfogadott 2009-es módosítás indoklásában a hangsúly egyértelműen arra helyeződött át, hogy az államnyelv törvényi védelme legitim, Euró -4. Szlovákia Európa tanácsi belépésének feltétele volt, hogy jogszabályban rögzítsék a kisebbségi személyeknek az a jogát, hogy családi és utónevüket irataikban anyanyelvűk szabályaival összhangban tüntessék fel, valamint hogy tegyék lehetővé a kisebbségi helységnevek nyilvános használatát. Ekkor fogadta el Szlovákia az utónévről és a családi névről (1994. évi 300. tv.), az anyakönyvekről (1994. évi 154. sz. tv.) és a településeknek kisebbségi nyelven történő megjelöléséről (1994. évi 191. sz. tv.) szóló törvényeket. 5. Az államnyelvtörvény 2009-ben elfogadott változatához készített indoklás szerint azért volt szükség a lassan tizenöt éve hatályban levő törvény módosítására, mert nem megfelelő a szlovák nyelv használata a nyilvános érintkezésben, és a törvényt nem tartják be „a szükséges mértékben”. A szlovák politikusok egyszerűbben fogalmaznak: azért kellett a törvényt módosítani, elsősorban újra bevezetni a bírságokat, mert Dél-Szlovákiában (azaz a magyarlakta falvakban) bizonyos hirdetményeket, közleményeket nem tettek közzé államnyelven, azaz szlovákul is, ezáltal a csak szlovákul beszélő állampolgároknak sérült a tájékoztatáshoz való joga. 6. Szlovákia az államnyelvtörvény tárgyalásával egy időben ratifikálta a keretegyezményt.
