Szabómihály Gizella - Lanstyák István (szerk.): Magyarok Szlovákiában VII. Nyelv - Magyarok Szlovákiában 7. (Somorja, 2011)
Tanulmányok - A magyar nyelv szlovákiai változatainak jellemzői
MISAD KATALIN STANDARDTÓL ELTÉRŐ HELYESÍRÁSI FORMÁK A SZLOVÁKIAI MAGYAR NYELVŰ SAJTÓBAN1 1. BEVEZETÉS A helyesírás státusa a kisebbségi helyzetben élők számára is egyértelmű: az országhatáron túl élő magyarok ugyanazt a Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottsága által készített ún. akadémiai helyesírási szabályozást követik, mely szerint A magyar helyesírás szabályai c. kiadvány 11. kiadása az érvényes és követendő kodifikáció. Annak ellenére, hogy a szabályzat nem kötelező érvényű, össztársadalmi elfogadottsága és tekintélyi szerepe miatt mindannyiunk számára presztízsértéke van (Laczkó-Mártonfi 2004: 10). A fentiek tükrében már maga a helyesírás szó egyfajta szabályozásra utal, amely eldönti, hogy az írásforma tekintetében mi helyes és mi helytelen. A helyesírási norma olyan szabályokat foglal magába, amelyeket - vagy legalábbis amelyek döntő többségét - a társadalmi megegyezés alakított ki, tehát egyén és közösség viszonyára épít. Tolcsvai Nagy Gábor szerint a nyelvi normát - amelynek része a helyesírási norma is - elsősorban nem nyelvtani szabályként értelmezzük, hanem olyan segédeszközként, amely hozzájárul sikeres megnyilvánulásunkhoz (Tolcsvai Nagy 1996: 20). A magyar nyelv történetében a standardizációt megelőzően a kisebb beszélőközösségeknek külön-külön * önálló helyesírásuk volt. Ilyen ismert eltérést mutatott hosszú ideig a katolikus és a protestáns, majd az ún. jottista-ipszilonista helyesírás. Az eltérő helyesírást hirdetők körében eltérő normák érvényesültek, ugyanakkor megjelentek az első kodifíkációs kísérletek is. Amikor a Magyar Tudós Társaság 1832-ben kiadta az első akadémiai helyesírási szabályzatot, a különböző orientáló mintákat egyesítette, s egy határozottabb, előíró jellegű mintát állított fel. Ez volt a magyar helyesírás standardizációjának legfontosabb lépése, de ez nem azt jelenti, hogy ettől kezdve minden magyar anyanyelvű írástudó ennek megfelelően írt. A standard hosszú folyamat eredményeként terjedt el, s ma is sokéves tanulás után válik egy-egy nemzedék tudásának részévé (ennek egyik oka talán a magyar helyesírás túlszabályozottsága). Ugyanakkor a helyesírás tovább változik, a rögzített normarendszerre több tényező - pl. a beszéd, a kiejtés változása, az ízlés, a divat stb. - is hatással van. A dolgozat a szlovákiai magyar írásgyakorlatból kölcsönzött példákkal elsősorban az olyan jelenségek bemutatását tűzte ki célul, amelyek A magyar helyesírás szabályaiban a külön nem szabályozott, illetve a rögzítettektől eltérő írásmódokra hívja fel a figyelmet. Figyelmünk azonban kiterjed az egyéb - pl. a t A tanulmány a Műhelytanulmányok a nyelvművelésről (Domonkosi Á.-Lanstyák I.-Posgay I. szerk., Dunaszerdahely- Budapest, Gramma Nyelvi Iroda-Tinta Könyvkiadó 2007, 246-257) c. kötetben megjelent Írás bővített és aktualizált változata.
