Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
76 II. Kutatástörténet bezárólag jelen volt a korszak mindegyik néprajzos-generációja a lapban. Az írások zöme konkrét hazai magyar kutatási eredményeken alapuló, ismeretterjesztő-adatközlő jellegű, s általában megbízható forrásként szolgálnak a szlovákiai magyar tájak népi kultúrája iránt érdeklődők számára. Kisebb mértékben könyvismertetéseket, kritikákat is találunk az Irodalmi Szemle lapjain. Lényegében az elsősorban irodalmi célkitűzésű Fáklya folytatásaként, annak szélesebb rétegekhez szóló, népszerűbb utódaként fogható föl az 1956 decemberében alapított és 1995- ig megjelent HéF tevékenysége. A Csemadok képes hetilapjaként elsősorban a kulturális szervezettel kapcsolatos szervezeti híreket, jelentéseket, a folklorizmus tárgykörébe tartozó beszámolókat, riportokat, továbbá színházi, irodalmi mellékletet és szinte rendszeresen kifejezetten néprajzi vagy néprajzi adatokat is tartalmazó Írásokat is közölt. Bennünket most a néprajziak érdekelhetnek részletesebben. Mivel 1956-ban mindössze három szám látott napvilágot, értékelésembe az 1957-1989 közti teljes évfolyamokat vontam be (vö. Liszka 1988b). Mivel a néprajz, a népi kultúra divatja a hetvenes években gyűrűzött be a szlovákiai magyar kulturális életbe is, tömegesebben ettől az időtől számolhatunk a //étben is néprajzi jellegű írások felbukkanásával. A továbbiakban három metszet (1975, 1980, 1985) segítségével a maga részleteiben is megkísérlem érzékeltetni a helyzetet. 1975-ben mindössze tizenkettő bennünket érdeklő írás jelent meg a lapban. Ezek közül nyolc néprajzi témájú riport, egy ismeretterjesztő-adatközlő munka, kettő hír és egy szlovákiai magyar tárgyú recenzió (itt jegyzem meg, hogy ezt megelőzően, tehát 1957 és 1975 között összesen mindössze 2 [kettő!] néprajzi könyvismertetés látott napvilágot a //étben: egy 1969-ben és egy 1974-ben). 1980-ban már százegy néprajzi tárgyú írást lehetett a lapban találni. Ebből hét néprajzi 43 riport, hatvannégy ismeretterjesztő-adatközlő írás, tizenegy néprajz-tudománytörténeti írás, tizenkilenc recenzió (ez utóbbiak megoszlása: 3 hazai magyar, 15 általános magyar és 1 más népek néprajzát, jelen esetben egy magyarországi szlovák kiadványt bemutató írás). 1985-ben az ötvenöt néprajzi tárgyú írás közül hat néprajzi riport, huszonkilenc adatközlő-ismeretterjesztő dolgozat, három hír, tizenhét recenzió (4 hazai magyar, 10 egyéb magyar, 3 más népek néprajzi kiadványait ismertető írás). E röpke áttekintésből is nyilvánvaló, hogy a hetvenes évek végétől nemcsak mennyiségi ugrás, hanem minőségi változás is bekövetkezett a Hét néprajzi tárgyú közleményei terén. Ekkor indulnak a szakmai szempontból többékevésbé megbízható, átgondolt szerkezetű, ismeretterjesztő-adatközlő jellegű, dokumentatív értékű néprajzi sorozatok a hátsó borítón {Szlovákiai magyar népviseletek; Párták; Szlovákiai magyar népi építészet; Zenei anyanyelvűnk; Tárgyak és történelem; Gyökér hozta fáját; „Hej halászok, halászok...”; Népi gyermekjátékok és mondókák stb.), megszaporodtak az egyéb témájú, sorozaton kívüli, adatközlőismeretterjesztő munkák a belső oldalakon is. A fokozódó tájékozódási igény, szakmai információéhség lenyomataként néprajzi tárgyú recenziók, bírálatok bukkannak föl tömegesen. Az ifjúsági lapok közül a Tábortüzet érdemes szemlézni, amely az 1952-1968 között megjelent Pionírok Lapja utódja és mind a mai napig kéthetes intervallumokban jelenik meg. Az általános iskolák felső tagozatos diákjaihoz szól (vö. Lacza 1998, 399). 1968-ban, ahogy arról már volt szó, néprajzi gyermekmondókagyűjtő pályázatot hirdetett, de ekkor kifejezetten néprajzi érdekeltségű írások csak elvétve jelentek meg hasábjain. A váltás a nyolcvanas évek elején következett be. Ekkortól különféle néprajzi, nép- és honismereti jellegű cikksorozatok („Száll az ének...”; „Szülőföldem szép 43. A lap neve fennállása négy évtizede alatt többször változott: A Hét címen indult, majd 1969-től //érként jelent meg. Magam, az egyszerűség kedvéért //érként emlegetem majd (vö. Lacza 1998, 404-409).