Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
1918 utáni néprajzi kutatástörténet 71 zott Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaságról (amelynek elnöke Marczell Béla, titkára pedig Ág Tibor volt) a nyolcvanas évek beszámolói nem szólnak (pl. Méry 1984b). Ez minden bizonnyal azzal függ össze, hogy tevékenységét a Csemadok vezetése a hetvenes évek közepén kurtán-furcsán beszüntette (Ág 1991, 13-14). Ez egészen pontosan 1974-ben történt, hiszen az ebben az esztendőben, az Ág Tibor tollából megjelent beszámoló még a Társaságról mint létező szerveződésről szól. Az 1970 tavaszán kidolgozott munkaterve alapján a Társaság tevékenységi körét három területre összpontosította: 1. a szervező, irányító és népművelési munkára; 2. a kutató- és gyűjtőmunkára; 3. a feldolgozó és rendszerező munkára. Felderítő kérdőíveket dolgoztak ki, együttműködtek az egyes járási múzeumokkal, önkéntes gyűjtőhálózatot alakítottak ki. Az 1968-tól nyaranta megvalósított néprajzi szemináriumokat fennállása ideje alatt (tehát 1970-1974 között) a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság szervezte (Ág 1974b, 259-261). 1968-ban a Csemadok Központi Bizottságának Néprajzi Osztálya a Tábortűz című gyermeklappal közösen pályázatot írt ki gyermekmondókák és kiolvasok gyűjtésére. Kedves Pajtások, a Csemadok Központi Bizottságának néprajzi osztálya és a Tábortűz szerkesztősége pályázatot ír ki. A pályázatnak az a célja, hogy elősegítse a népünk ajkán élő kulturális értékek összegyűjtését, s alkalmat nyújtson olvasóinknak, hogy megmutassák képességeiket. A népi kultúra műfaji szempontból is nagyon gazdag. Vannak olyan fajtái, amelyek leginkább a gyermekek körében élnek. Ilyenek a kiolvasók és a mondókák. Ezek szájhagyományként terjednek, a szülőktől, nagyszülőktől hallják, megtanulják, s amikor felnőnek, továbbadják gyermekeiknek. A kiolvasók és mondókák gyűjtése szinte elképzelhetetlen a tanuló ifjúság segítsége nélkül. Ezért szeretnénk, ha pályázatunkba minél többen bekapcsolódnátok. Olvasóink bizonyára tudják, mi is tulajdonképpen a kiolvasó, a mondóka. Mégis bemutatunk néhány példát: Enden do, szalad a csikó Akire jut tizenhárom, az lesz a fogó. A következő mondókában például az az érdekes, hogy minden szó m betűvel kezdődik benne: Mikor mentem Mácsédra, misére, Mészáros Mihály marhái mentek a mezőre. Azoknak a pajtásoknak, akik pályázatunkban részt vesznek, lapunk későbbi számaiban is nyújtunk felvilágosítást, tanácsot. A gyűjtés hitelessége szempontjából fontos, hogy feljegyezzétek, honnan ered az illető kiolvasó, vagy mondóka. így például: Édesapámtól hallottam, neve Méry József 53 éves. Vagy: Elmondta Zsoldos Lászlóné, született Nagy Ilona, 68 éves. Az már csak természetes, hogy a saját neveteket és címeteket is fel kell tüntetni. Az ilyen szükséges jegyzetekkel ellátott gyűjtési anyagot küldjétek el a Tábortűz szerkesztőségébe. Fáradozásotok áldozat lesz egy nemes cél érdekében. A néprajzi kutatás ugyanis hozzájárul népünk lelkének mélyebb megismeréséhez, kultúránk és tudományunk gyarapításához. A pályázat kihirdetői a legszorgalmasabb gyűjtőket megjutalmazzák. Az ajándékok között értékes könyvek, albumok és művészi lemezek lesznek. {Tábortűz 18. évf. /1968. 11.27./, 13. szám, 5) A felhívást az időközben már pályázatokat beküldöttek névsorával kiegészítve a szerkesztőség még ugyanabban a tanévben megismételte (A pályázat tovább folyik. Tábortűz 1969, 19. évf. 23. szám, 5). Ahogy az Méry Margit valamivel későbbi beszámolójából kiderül, a „pályázaton mindegy 140 tanuló és iskola vett részt, összesen 1400 kiolvasóval és mondókával” (Méryné 1974, 37). Szűk válogatást közreadtak belőle a Néprajzi Közlemények első számában, 1974-ben. A Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság hetvenes évek eleji megszüntetése után a lényegében utódjául létrehozott Központi Néprajzi Szakbizottság folytatta a nyári néprajzi szemináriumok rendezését. Ezeken a Csemadok önkéntes gyűjtőin kívül általában magyarországi szakemberek is részt vettek, akik amellétt, hogy a továbbképzés jegyében előadásokat tar
