Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
1918 utáni néprajzi kutatástörténet 47 a háború alatt és után éppen azok a múzeumok szenvedték a legnagyobb anyagi károkat, amelyek keretében a két világháború közötti időszakban aktívabb gyűjteménygyarapodás zajlott. 3.3.1.2. Ifjúsági mozgalmak és a néprajz Amíg a két világháború közötti szlovákiai magyar muzeológia fő eredményei a Trianon előtti idősebb nemzedék munkálkodásának köszönhetők, a korszak legnagyobb hatású néprajzi megmozdulásai az új viszonyok között, már a csehszlovák iskolarendszerben felnőtt iljúsághoz kötődnek. A korszakra Európa-szerte jellemző volt a különféle ideológiai elveket valló ifjúsági szerveződések forrongása. Nem volt ez másként az akkori csehszlovákiai magyar mikrotársadalmon belül sem. Kiemelt példaként, s leginkább legerősebb néprajzi vonatkozásai miatt legyen elég most a csehszlovákiai magyar főiskolás fiatalok mozgalmával, a Szent György Körrel és a belőle kibontakozó Sarlóval foglalkozni. A témának ma már szinte könyvtárnyi az irodalma, magam is foglalkoztam e mozgalom néprajzi vonatkozásaival (Liszka 1984; Liszka 1990a, 32-51). Az alábbiakban, részben ezen munkáim revízióját is elvégezve foglalom össze a témát. A csehszlovákiai magyar főiskolás fiatalok e nagy hatású kezdeményezése az akkor divatos „angol mintájú” cserkészetből sarjadt ki. Tudnivaló, hogy e mozgalom a 19. század második felének hatalmas arányú ipari fejlődése nyomán kialakult társadalmi változások ellenhatásaként jött létre. A mind nagyobb léptékű iparosodás, specializálódás, a lakosság jelentős hányadának városokba, ipari centrumokba való tömörülése egyre inkább jelentős tömegeknek a természettel való közvetlen kapcsolatát tette nehézkessé, sőt lehetetlenné; másrészt - az előbbivel szoros összefüggésben - a társadalom egyes tagjai, kis csoportjai egymástól egyre inkább elszigetelődtek, a régi, hagyományosan kiegyensúlyozott szinten működő emberi közösségek széttöredeztek. Komoly problémákat kezdett jelenteni az ifjúság egészséges nevelése is. Az egyik megoldási kísérletet jelentette az a kezdeményezés, amely Robert Stephenson Smith Baden-Powell angol tábornok nevéhez fűződik. Az általa létrehozott, 1908-tól, az elméleti alapokat lefektető könyvének (Scouting for Boys) megjelenésétől kezdődő cserkészmozgalommal a városi környezetben élő fiatalokat vissza kívánta vezetni a természethez. Közös és rendszeres kirándulásaik, túráik, táborozásaik révén nemcsak a természet megismerése, hanem a fizikai erőnlét, a találékonyság kifejlesztése is célja volt. Az eredendően politikamentes mozgalmat ugyan katonás fegyelem jellemezte, mégsem katonákat, hanem egészséges fiatalokat kívánt nevelni (Gergely 1989, 11-20). Megjegyzendő, hogy később, főleg a harmincas évektől kezdődően ezt a mozgalmat, mint sok más egyebet, különféle politikai-ideológiai irányzatok is megkísérelték, olykor sikerrel, kisajátítani. 1925 tavaszán a Prágában tanuló magyar egyetemisták megalapították a Szent György Kört, amely hamarosan szakított a hagyományos cserkészet irányvonalával, és magyar népi-nemzeti alapokon folytatta tevékenységét. Ez persze nem volt teljesen egyedi jelenség, ugyanis a magyarországi cserkészmozgalomnak is megvolt ez a falu felé forduló, népi-nemzeti hajtása (vö. Gergely 1989, 124-130). Azokat az indítékokat, irányt szabó impulzusokat, amelyek a Szent György Körbe tömörült fiatalok érdeklődését a „természet-romantikától” a népművészet, a honi kultúrhagyományokhoz, a magyar falu mindennapi életéhez, majd ezeken keresztül a néprajzhoz és a szociográfiához vezették, csak együttes hatásukban tudjuk igazán megérteni. Ezek közül elsőként az első világháborút követő békeszerződések szentesítette új államiságot, az új társadalmi hátteret lehet említeni. A sarlósok nemzedéke volt ugyanis az az első korosztály, amely már a fiatal Csehszlovák Köztársaságban nevelkedve, az apák „passzív rezisztenciájával” ellentétben az új államkereteket elfogadva igyekezett problémáit megöl-
