Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Összegzés helyett 403 Először is apám most tehozzád szólok Akitől búcsúzni most már én nem tudok Borulj utoljára a kis koporsómra Hullajtsd hát könnyedet e kicsi angyalra Most kedves jó anyám jer te is most ide Kicsi kis gyermeked zárjad kebleidre Csókolj hát jó anyám utoljára engem Mert már én elmegyek áldjon meg az Isten Kedves testvérem jertek ti is ide Mert én már elmegyek tőletek örökre Mint mondjak utolsó búcsúzásul nektek Vezérelje Isten minden lépésieket Kedves jó nagymamám ajkam búcsúra hív Áldást kér reád a jéghideggé vált szív Ha majd életednek ütött végórája Jussál hát az örök üdvösség honába Kedves keresztapám és jó keresztanyám Az égben lesz nekem most már örök hazám Hogy szent keresztségre elvittetek engem Köszönöm a szívességiek itten Összes rokonaim kik ide eljöttetek Az én kis szívem búcsút mond tinektek Isten már veletek én a mennybe zengek Dicsértessék Jézus mindörökké amen. (Nagytárkány: L. Juhász 2006b, 457^458) 8.3.3. Társadalmi kultúra Néhány korábbi munka szórványos adatait leszámítva (pl. Balassa 1956; Geőcze 1901; Legenyey 1903 stb.) a térség társadalmi kultúrájáról rendelkezésre álló adataink az utóbbi évtizedek kutatómunkáinak az eredményei (Örsi 2006; Viga 1993a). *** A térségben jobbágyszármazású parasztfalvakat éppúgy találunk, mint eredetileg kisnemesi jogállású településeket. Tanulságos a két Tárkány esete: Kistárkány kisnemesi település, református lakossággal, akik saját földjeiken gazdálkodtak, szemben Nagytárkánnyal, amelynek lakossága zömében római és görög katolikus, s mivel a település kataszterének nagy részén a Mailáth-birtok terült el, a lakosság nagyobbik része zsellér, kepés arató volt (Viga 1993a, 424. Vö. Örsi 2006). De nemcsak parasztfalvak ülték meg a homokhátakat, hanem akadt néhány kurtanemes település is, mint amilyen Nagygéres, Őrös, Kistárkány. Ezek nemcsak egy jobbágyteleknél nem rendelkeztek többel, a házuk se épült másként, mint a szomszéd jobbágyé, de nagy öntudattal őrizték a nemesi kiváltságokat biztosító kutyabőrt. Ezek még Kossuth Lajost is gyűlölték, mert öt okolták a nemesi jogok elvesztésért. A parasztokkal nem keveredtek, főleg egyházi ügyekben hallatták szavukat. Evekig pörösködtek a templomi ülésrendért. Követválasztáskor közülük kerültek ki a legvéresebb szájú kortesek. (Balassa 1975, 16) Református fejfa. Perbenyik (L. Juhász Ilona felv. 2004) Mivel az első bodrogközi árvízmentesítések előnyeit alapjában csak a nagybirtok élvezte, a
