Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Felső-Bodrogköz 401 kutatásainak köszönhetően tudjuk viszont, hogy Nagytárkányban a betlehemes játékot a 20. század elejétől közel száz évig, egészen 2002-ig folyamatosan játszották: A nagytárkányi betlehemes a betlehemes játékok ún. felvidéki (bibliás betlehemes) csoportjába tartozik. Hat legény vagy férfi játszotta, állandó szereplői: az angyalok, a pásztorok és az öreg guba. Nagytárkányban két angyal, két pásztor és szerepét tekintve két »öreg« van, az egyik, az idős pásztor, a »fehér« (guba, Kubó) és egy »fekete«, »az öreg« (sztori), ez utóbbi sötét színű báránybőr bundában, kucsmában és álarcban van, ö mókázik és ijesztget többet. Szalmával kitömött púpja van, derekán kolompok, kezében furkósbot. A guba kifordított fehér bundát, bőr álarcot visel, kezében fabalta. Mindkettőjük piros orra tele van gombostűkkel. (Sz. Tóth 2006, 391-392) A térségnek az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokásait rendkívül foghíjasán ismerjük. Tudomásom szerint a halállal kapcsolatos hiedelmekről és a kapcsolódó temetkezési szokásokról rendelkezünk leírásokkal (Helmeczy 1986; L. Juhász 2006b). Kisgéresen, nyilván a település lakosságának református hitéből is adódóan a halállal kapcsolatos hiedelmek meglehetősen szegényesek. Még az egyébként Európa-szerte elterjedt halálelőjelek zömét sem ismerik (vagy nem vallják be). Az egész temetési ceremónia is meglehetősen puritán, legfeljebb a fiatalon elhunytaknak „rendezik meg a lakodalmát”, ami abban merül ki, hogy a megboldogultat menyasszonyi vagy vőlegényruhába öltöztetik és koporsójukat koszorúslányok vagy vőfélyek kísérik. Gyakorlatilag a gyűjtés idejéig megvolt viszont a siratás intézménye, mégpedig olyannyira, hogy a faluban „megszólják azt, aki nem siratja el hozzátartozóját”. Helmeczy József gyűjtéséből ismerjük a következő kisgéresi siratót: A betlehemes játék fekete és fehér gubája. Nagytárkány (Sz. Tóth 2006, 426)
