Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
38 II. Kutatástörténet alakulása után kezdődött. Maga a gyüjtőtevékenység az akkor kibontakozó népművészeti mozgalom igényeinek volt alárendelve, épp ezért alapvetően a viselet, zene és tánc témaköreire korlátozódott (vö. Ág 1991; Csanaky 2005; Kuklis szerk. 2008; Nagy M. 2006; Takács 2004; Takács 2010). A korszak népművészeti-néprajzi sajtóvitái (elsősorban a Fáklya, a Hét és az Irodalmi Szemle hasábjain) a népi kultúra jövőjének, egyes elemei mai művelődésünkbe való beépítésének, tehát a folklorizmusnak a problémaköre köré sűrűsödtek. Ezek sorában Petrik József a Hétben 1956-ban már arra figyelmeztetett - igaz, a színpadi folklór alapanyagának a felkutatási lehetőségeiről szólva —, hogy a feltárómunkát a tudományos akadémiának (nem pedig a Csemadoknak) kell magára vállalnia. Az „intézményes néprajzi gyűjtés megindításának” szükségszerűségéről szólva Takács András 1963-ban ugyancsak a Szlovák Tudományos Akadémia keretei közt véli megoldhatónak a nemzetiségi néprajzi kutatások problémáját. Ilyen és hasonló óhajok megfogalmazása ellenére a néprajzi gyűjtés megmaradt továbbra is a szinpadi folklór szolgálólánya szerepkörben. Valamivel reálisabbnak tűnt (legalábbis egy rövid ideig) az 1968-ban, a Csemadok Központi Bizottsága mellett alakított tudományos szakbizottság javaslata a „csehszlovákiai nemzetiségi tudományos intézet felállítására”. A leendő tudományos intézetben hat osztály, mégpedig a nyelvtudományi, irodalmi, történettudományi, szociológiai, pszichológiai és néprajzi osztály kialakítását tervezték. Az intézet a Szlovák Tudományos Akadémia alá tartozott volna, „annak költségvetése és személyi állománya tekintetében is önálló intézeteként”. A Csanda Sándor által közzétett anyag viszonylag bő teret szentel a néprajzi kutatómunkának is. A néprajztudomány kutatási feladatainak meghatározása során (legalábbis a korábbi szlovákiai magyar gyakorlathoz képest) feltűnő módon modem (és valóban tudományos igényű!) szemléletet képviseltek a Javaslat megfogalmazói: A néprajz a nemzeti önismeret fontos része. Nem szembe állítja, hanem ellenkezőleg, összekapcsolja az egyes kultúrákat. Komplex tudomány, melyet erős szálak fűznek elsősorban a történetíráshoz, az általános művelődéstörténethez, illetőleg az irodalomtörténethez, a nyelvészethez, a régészethez s más társadalomtudományokhoz is. A dolgozó nép hagyományos, közösségi kultúráját kutatja: parasztság, munkásság (bányászok, iparosok), polgárság (céhélet, városi élet). A népi kultúra a világ számos népénél jelentős összetevője, sok helyen alapja a nemzeti kultúrának. Fokozottabban így van sajátos történelmi feltételei miatt Közép- és Kelet-Európábán. (Hét 1968/31,9-11) A Javaslat a továbbiakban viszonylag részletesen taglalja a néprajztudományon belüli munkamegosztás szükségességét, valamint a néprajzi osztály szervezeti felépítését. Utóbbi keretei között egy néprajzi adattár létrehozását is szükségesnek tartja, ahol kéziratos gyűjtéseket, rajzokat, fényképeket, filmeket és magnetofonszalagokat tároltak volna. A néprajzi osztály egyik fontos feladata az önkéntes gyűjtőmozgalom megszervezése. Mivel „a csehszlovákiai magyarság néprajzi csoportjai elválaszthatatlanok a magyarországiaktól” és szoros szálak fűzik a szomszédos szlovák népi kultúrához is, fontosnak tartják az együttműködésen alapuló összehasonlító kutatások megszervezését (Hét 1968/31, 9-11). Az egész népi kultúrára kiterjedő konkrét néprajzi kutatómunka elméleti és gyakorlati feltételei megteremtésének a problémaköre a hatvanas évek végétől egyre intenzívebben vetődött fel a hazai magyar sajtó lapjain és az egyéb nyilvános fórumokon. Tudomásom szerint először Görcsös Mihály foglalkozott a kérdéskörrel az azt megillető részletességgel egy szlovákiai magyar értelmiségi találkozón (Görcsös 1968), majd ugyanebben az esztendőben Kosa László fejtette ki konkrét javaslatok formájában megfogalmazott véleményét az Irodalmi Szemle hasábjain (Kosa 1968). A kutatómunka intézményes kereteinek (nemzetiségi múzeum, kutatóintézet, szakemberképzés,
