Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
380 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása 9. táblázat: Néhány kiemelt felső-bodrogközi településen általában használt építőanyag statisztikai áttekintése Helység Kő, tégla Kő-, téglaalap, sár-, vályogfal Vályog-, sárfal Fa-, egyéb fal Cserép-, pala-, bádogtető Zsindely-, deszkatető Nád-, zsúptető 1900 1910 1900 1910 1900 1910 1900 1910 1900 1910 1900 1910 1900 1910 Abara 16 8 34 157 53 4 30 — 14 124 20 18 99 27 Bély 29 9 122 121 6 1 — — 3 35 55 26 99 70 Bodrogszentes 174 43 1 153— — — — 8 51 8 6 159 139 Kisgéres 252 252 3 — 8 9 — — — 179 7 5 256 77 Lelesz 16 12 236 336 75 12 — 2 17 203 54 45 256 114 Nagytárkány 10 9 107 147 53 21 1— 3 48 33 52 135 77 Perbenyik 25 8 94 198 18 1— —25 124 31 24 81 59 Külön kell szólni a kisgéresi borospincékről, amelyek a falu melletti akácos rejtekében, a föld mélyén helyezkednek el. Ezek az építmények kizárólag a bor tárolására szolgáltak, a szőlő feldolgozása ugyanis a lakóházaknál történt. A felszínen csak egy lapos kővel kirakott boltíves bejárat látható. E mögött aránylag meredeken lejtő, hosszú, keskeny és alacsony lejárat következik, a torok, amelynek a végén gyakran tucatnyi lyukpince ágazik szét a föld mélye alatt. Ezek is rendkívül alacsonyak. Olyannyira, hogy felnőtt ember nem tud kiegyenesedni bennük. Ez a szűk torok a hordók legurítására éppen csak alkalmas volt, és segédeszközként egy speciális szánt használtak a géresi szőlősgazdák. A felszínen látható boltíves bejáratot általában nem zárja ajtó, hanem a mélyben nyíló lyukpincéket látták el a gazdák ilyen nyílászáróval. Eredetileg egy-egy ilyen, egy torodból nyíló pincecsokor a rokonságon belül osztódott, bár a 20. század második felére adásvétel formájában ez a forma föllazult (vö. Kahounová 1969, 32-33). 8.3.1.2. Gazdálkodás A bodrogközi nép alapvető megélhetési forrását már az árvízmentesítések előtt is a szántóföldi földművelés jelentette. Ezt azonban területektől függően, ám mindenképpen markánsan egészítette ki a folyók mentén a sokrétű ártéri gazdálkodás (rekesztő halászat, csíkászat, nádkitermelés, gyümölcstermesztés), ártéri erdő- és rétgazdálkodás, illetve az ezekkel összefüggő állattartás. A hegyek és homokbuckák lejtőin híres szőlőtermesztés folyt (összegzőén lásd: Viga 2008). Zsákmányoló gazdálkodás A térség természetföldrajzi viszonyai kedveztek a zsákmányoló gazdálkodás különféle formáinak, ezért viszonylag sok közleményben találhatunk amolyan kiegészítő adatként utalásokat erre az ágazatra (pl. Viga-Viszóczky 2000; Viga-Viszóczky 2006 stb.). Célirányos kutatás eredményeit inkább a lápvilág hasznosítása (Balassa 1975; Dankó 2001), valamint a halászat vonatkozásában könyvelhetünk el (Szilágyi 2006). *** Balassa Iván Lápok, falvak, emberek című hangulatos leírásában bemutatja többek között az egész Bodrogköz egykori vízi világát, az ott zajló gyűjtögetés, pákászkodás egyes formáit is. A halászattal, csíkászattal (vö. Dankó 2001) kezdve a vízimadarak fészkeinek kifosztásán keresztül a nádaratással bezárólag érzékletes és árnyalt képet fest a térség mocsáron alapuló zsákmányoló gazdálkodásáról.
