Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

II. Kutatástörténet

36

II. Kutatástörténet

Számomra ez a négyoldalas bevezető a legproblematikusabb. Szóhasználata, mondatfűzése a mai olvasó számára jó esetben is legfeljebb nehezen érthető. Mindamellett egyrészt Arany itt fogalmazza meg (nagyon helyesen!), hogy a népéletet a maga szerkezeti és szervezeti egységében, összefüggésrendszerében kezelendő,25 másrészt hogy a szlovákiai magyar falvak kultúráját csak a szomszédos szlovákok (s tegyük hozzá: németek, ruszinok stb.) kultúrájának, néprajzának az ismeretében érthetjük meg. Egy félmondatából még az is kiérthető, hogy az 1918-as impériumváltás hatással volt a szlovákiai magyar falvak 1940-es évekbeli valóságára, a népi kultúra alakulására:

A szlovákiai magyar falvak életközösségének néprajzi alkata és értéke szerves része az egységes magyar népi művelődésnek. Azonban mégis vannak sajátos valóságjegyei és fogalmi jegyei. Sajátos államjogi, földrajzi és szociális helyzetének következménye ez. Lényegi hatókként jelentkeznek még az idegen művelődési tényezők, az idegen népiség és a polgáriasulás ténye (...) Ez a valóság és ennek felismerése sajátos módszertani és tárgyi feladatot ró a szlovákiai magyar néprajz margójára (...) Kötelező a két (szlovák-magyar) művelődési kör ismerete, a közvetlen szlovák környezet etnológiai megismerése.

(Arany 1941a, 1)

A távolabbi múlt viszonylatában azonban történelmietlenül kezeli tárgyát, hiszen minduntalan „ugoros jellegről”, „ugoros hagyományokról” beszél, mintha a magyar falvak kultúrája az utóbbi évezredben semmit nem változott volna,

mintha egészen a 20. századig „híven őrizték volna” őseik örökségét, s ez a felbomlási (helyesebben: változási) folyamat csak éppen mostantól fenyegetne. Az is ellentmondásos, hogy miközben a városból érkező, polgári hatások bomlasztó erejét nehezményezi, éppen a város felől vár olyan vezető embereket, akik megmutatják majd a falunak a „helyes utat” (Arany 1941a, 3). Mindazonáltal nagyon helyesen jegyzi meg, hogy „a szakember kötelessége elsősorban mégis a valóságnak szigorúan tárgyilagos megismerése és rögzítése” (Arany 1941a, 1).

Ez az ellentmondásosság a Toldy-Kör-beli előadását is jellemzi. Arany mondandójának egyik előképét egyértelműen Györffy István akkoriban megjelent (és több kiadást megért!) „röpiratában” találjuk meg (Györffy 1939. Vö. Kosa 2001a, 166-170). Olyannyira, hogy egyrészt egész mondatokat, mondatszerkezeteket vesz át belőle anélkül, hogy hivatkozna rájuk. Csak egy példa:

A XVIII. század végén II. József császár elnémetesítö törekvései ellen egyebek közt a magyar viselettel tüntettek.

(Györffy 1939, 40)

A XVIII. század végén II. József elnémetesítő törekvései ellen a magyar viselettel tüntettek.

(Arany 1941b, 37)

Másrészt a szóhasználata („a magyar ősiség legdrágább kincse”; a nép „a maga csodálatos teremtő erejével”; „elfajulás” stb.),26 illetve a

25. Ez a szemléletmód Pjotr Bogatirjov neves orosz strukturalista néprajzkutató hatásával magyarázható. Az első világháborút követően ugyanis ismert orosz strukturalista nyelvészek, néprajzkutatók emigráltak az akkori, viszonylagosan demokratikusabb berendezkedésű Csehszlovákiába, és komoly hatást fejtettek ki a csehszlovák tudományos életre. Elsősorban Roman Jakobson és az említett Bogatyrev nevét kell itt megemlíteni, hiszen utóbbi a pozsonyi egyetemen 1933-1939 között előadásokat tartott, s így talán közvetlen, de legalábbis közvetett hatással lehetett Arany A. Lászlóra. Arany tudniillik egyetemi évei alatt, az 1936/37-es tanévben, lcckekönyvc tanúsága szerint Pozsonyban fölvette ugyan Bogatyrev, A néprajz feladatai a Kárpátalján (Úlohy národopisu na Podkarpatskej Rusy) című előadását, ám az előadó aláírása hiányzik az okmányból. Kérdéses tehát a Bogatyrevvel korábban feltételezett közvetlen kapcsolat megléte (vö. Simon 2007a, 24).

26. Az „idegcnlelkűségre” utaló és más hasonló, kirekesztő megjegyzései már-már hátborzongatóak, noha a korabeli szellemi és politikai élet kontextusában vizsgálva nem meglepőek. Ezek értelmezése talán inkább politológiai, eszmetörténeti elemzés tárgya lehetne (Arany 1941b, 33, 37-38 stb.).