Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
354 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása kapun és egy kiskapun keresztül lehetett megközelíteni. Ezeket gyakran díszesre faragták. A második világháború után ezek a kapuk fokozatosan eltűntek és fémkerítések, fémkapuk váltották fel őket (további részletekkel lásd: Deák 1910, 196-199. Vö. Novák 1986). A lakóházak építőanyaga (a más, vízjárta területekhez hasonlóan) eredetileg a paticsfal (ticsház) volt, amit fokozatosan váltottak föl a Bodrogszentesről hozott lapos kövekből épített alapra húzott vályog-, illetve vert falú házak (utóbbit a helybéliek huj afalnak mondták). A lakóházak tetőszerkezete hagyományosan szelemenes volt, amit a 20. század elején váltott fel fokozatosan a szarufás tetőszerkezet. A házak tetejét eredendően szalmazsúppal fedték, bár elég korán, már az első világháború után divatba jött a cserép- és a bádogtető. Közkedvelt volt a zsindelytető is. A fazsindelyt és a cserepet általában Ungváron szerezték be. A tetőformák közül a sátortető volt általánosan elterjedt. Jelenleg az archaikusabb építési technológiákat legfeljebb elvétve, gazdasági épületeken figyelhetjük meg. Az így készült lakóházak zömében a 20. század közepén tűntek el, s csak elvétve maradt meg egy-egy valamivel tovább is. A hetvenes években például Imregen laktak egy ticsfalú házat (vö. Novák 1986). A lakóházak egyébként háromosztatúak voltak, és első ház - pitvar - hátsó ház egységből álltak úgy, hogy kívülről a konyhán (pitvar) át lehetett bejutni az első és a hátsó szobába is. Szárazabb helyeken az első ház alá krumplispincét is mélyítettek. A háznak az udvar felőli oldalán volt az oszlopos tornác. A tomácoszlopok korábban (gyakran szépen faragott) fából készültek. Az erdők fokozatos kiirtásával a 19. század végétől egyre gyakoribbak lettek a vályogból vagy égetett téglából készült tornácoszlopok. Ami a lakóházak tüzelőberendezését illeti, arról elmondható, hogy a régebbi, paticsfalú házakban még kandallós (kabulás) kemencék voltak. Füstjük a pitvaron keresztül távozott a szabad kéményen át. Később a vályogfalú konyhákban már sípkémények épültek, ami a szabad kémények megszűnésével járt együtt. A sípkéményhez lapos, négyszögletes kemence csatlakozott. Oldalát kályhacsempével, mázas cseréppel rakták ki. A kemence egyébként fokozatosan szorult ki a lakóházból: először a szobából a konyhába, majd onnan a hátsó kamrába. A 20. század első évtizedeiben Amerikát megjárt gazdák, viszonylagos jólétre téve szert, L alakú tomácos (gangos) lakóházakat építettek. Ezeket Csicserben amerikás házaknak hívják (további részletekkel lásd: Deák 1910, 190-194; Novák 1986). 8. táblázat: Néhány kiemelt Ung-vidéki településen általában felhasznált építőanyag statisztikai áttekintése Helység Kő, tégla Kö-, téglaalap, sár-, vályogfal Vályog-, sárfal Fa-, egyéb fal Cserép-, pala-, bádogtető Zsindely-, deszkatető Nád-, zsúptető 1900 1910 1900 1910 1900 1910 1900 1910 1900 1910 1900 1910 1900 1910 Csicser 3 8 81 159 28 7 82 68 3 34 77 107 114 101 Dobóruszka 4 5 56 91 72 36— 5 — 22 56 60 76 55 Mátyóc 1 2 21 55 12 4 43 32 — 9 25 30 52 54 Szirénfalva 5— 2 97 84 13 56 22 1 68 25 21 121 43
