Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Palócföld 319 publikációkkal. A prózai népköltészet kutatása terén legyen elég itt B. Kovács István, Magyar Zoltán és Ujváry Zoltán munkásságára utalni (Agócs A. 2004; B. Kovács 1981; B. Kovács 1990a; B. Kovács 1998; Magyar 2001; Magyar 2004; Magyar 2006; Magyar-Varga 2006; Magyar-Varga 2007; Ujváry 1961; Ujváry 1986a; Ujváry 1990; Ujváry 1988b stb.). Az epikus és lírai népköltészet vonatkozásában pedig Ág Tibor, B. Kovács István és Ujváry Zoltán kutatási eredményei emelendőek ki (Ág 1996b; Ujváry 1977; Ujváry 1980a stb.). Az ún. rövid műfajok, a proverbiumok kutatása terén szintén fontos eredményeket könyvelhetünk le (Pelkó 1864; Pusko 2002a; Ujváry 2000b). A népköltészet és a műköltészet határmezsgyéjén elhelyezkedő paraszti verselők alkotásai elsősorban a különféle szokásokhoz (vőfélyversek, halotti búcsúztatók stb.) kapcsolódnak. Bartha Elek halotti búcsúztatókból adott közre egy gazdag gyűjteményt (Bartha 1995a; Bartha 1995b). *** A fentiekből már láthattuk, hogy a Palócföld szöveges folklórját, azon belül is elsősorban a prózai és lírai népköltészetet viszonylag jól ismerjük. A 19. századi szórványos közléseken s kisebb-nagyobb gyűjteményeken túlmenően (pl. Pintér 1891)115 nagyjából az 1970-es évek második felétől vált intenzívebbé a gömöri népmesegyűjtés. Ekkortól B. Kovács Istváné a kezdeményező szerep, aki (egyebek között) népmeséket gyűjtött és adott közre több kötetben is (B. Kovács 1981; B. Kovács 1990a; B. Kovács 1998). Meglepően gazdag meseanyagot sikerül feltárnia. Ezek egy része (inkább a rövidebb műfajok) a magyarok körében a mai napig élnek. Figyelemre méltó az ún. egyéniségkutató, budapesti iskola irányzatához kapcsolódó, egy baracai adatközlőjének, Tóth Balázsné Csák Margitnak a teljes népköltészeti tudásanyagát bemutató és elemző kötete (B. Kovács 1994). Ebben a prózai népköltészeti műfajok között képviselve vannak az állat-, tündér-, legenda-, novella- és rászedett ördögmesék, valamint a rátótiádák, a tréfás, hazugság- és formulamesék. A mondai műfajok közül az eredetmagyarázó és történeti mondák, valamint a hiedelemmondák alkotnak jelentős csoportot Tóth Balázsné Csák Margit repertoárjában. Az alábbiakban A farkas, a róka meg a szegény ember című állatmesét (AaTh 154) adom ismét közre, egy a gyerekeknek némileg átstilizált kiadványból: Egyszer egy szegény ember kiment szántani a mezőre. Éhes volt nagyon a farkas, odament hát hozzá. Azt mondja neki:- Szegény ember, én téged megeszlek!- Hallod-e, farkas koma, csak addig hagyd meg az életemet, amíg ezt a csepp jóidét felszántom! Megsajnálta a farkas.- No jól van, szántsd fel! - A farkas visszament addig az erdőbe. Ahogy az ember ott szántogat szomorúan, arra jön a róka.- Hát te miért búsulsz, miért keseregsz? - kérdezi a szegény embert.- Hogyne búsulnék - mondja -, mikor estig tart az életem. Este jön a farkas, aztán megesz.- Sose búslakodj azért! Ide hallgass! Itt van ez a zsák, engem bújtass ebbe bele! Ha jön a farkas, én elkezdek vadászok módjára kürtölni. Ha kérdezi a farkas, hogy mi szól, mondjad, hogy a vadászok jönnek! Úgy is volt. A róka belebújt a zsákba, az ember meg szántogatott tovább. Esteledett, jött a farkas. 115. Pintér Sándor eszmefuttatása a népmeséről (azon belül a „palóc” mese sajátosságairól, mcsélési alkalmakról), megtoldva 13 saját maga által (nem tudni hol) rögzített szöveggel Losoncon jelent meg. Noha magában a kötetben nincsenek feltüntetve az adatközlők, sem a gyűjtés helye, egy disputa során (amelyben Katona Lajossal vitázik a közölt mesék hitelességét illetően) Pintér Sándor tudtul adja, hogy a Hamupipőke típusú mesét Somosújfaluban „egy szépen mesélni tudó Örzse nevű 60-65 éves sánta agg leány mondogálta toll alá” (Pintér 1903, 197). Mivel Pintér Nagyszécsénybcn lakott, feltételezhetjük, hogy a többi mese is zömében nem a mai Szlovákia területéről származik, csak a kiadás helye Losonc (vö. Katona 1903a, 133-134; Katona 1903b, 200-203).
