Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
Az előzmények 1918-ig 31 mából a városban „régészeti műkiállítást” rendeztek Rómer Flóris irányításával. Itt már néhány népművészeti tárgy (háziszőttesek, szűr, csizmák, faragott rokkák) is a nagyközönség elé került. Az múzeum gyűjtési profilját azonban gyakorlatilag napjainkig az iparművészeti tárgyak megőrzése jellemzi. A következő intézmény a Felső-Magyarországi Muzeum Egylet volt, amely 1872-ben jött létre Kassán. A múzeumalapítás gondolata itt már 1846-ban kimutatható, amikor a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók kassai és eperjesi vándorgyűlésén Henszlmann Imre tett indítványt egy ilyen intézmény létrehozására. A Felső- Magyarországi Muzeum Egylet 1873-1902 között tizenkét kötetet megélt Évkönyvet jelentetett meg, melyben elsősorban az egylet életéről tájékoztatták a nagyközönséget. 1876-ban nyílt meg az első kiállítása, amiben a mai értelemben vett magyar néprajzi részlege nemigen lehetett. Erre engednek következtetni az Évkönyveknek a tárgygyarapodásról tudósító részei: 1902-ig a néprajzi gyűjteménynek csupán 4%-át alkották a hazai magyar emlékek (a többi Európán kívüli, „egzotikus tárgy” volt). A kassai kezdet után tíz évvel Rimaszombatban is létrejött - több évtizedes kísérletezések, időszaki kiállítások rendezése után - a Gömöri Muzeumegyesület. E múzeumalapítás konkrét indítéka az a Gömörmegyei művészeti és régészeti kiállítás volt, amelyet magángyűjteményből hoztak létre 1882-ben. Igaz, hogy a következő esztendőben az egyesület alapszabályait is kiadták, a múzeumi tevékenység mégis annyira stagnált, hogy 1906-ban az egészet újra kellett alapítani. Az újrakezdés után valamelyest föllendült a néprajzi gyüjtőtevékenység is, ami elsősorban Fábry János és a néprajzi osztály őre, Kathona Géza munkásságának volt köszönhető (vö. B. Kovács 2002a, 2-8). Nagyjából ugyanebben az időben bukkannak fel első híreink a komáromi múzeumalapítási kísérletről is. A Komáromvármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet azonban csak 1886-ban alakult meg hivatalosan. Meglehetősen nagy múltú kezdeményezések után, csupán 1898-ban szavazták meg Ipolyságon a Hontmegyei Muzeumtársulatot, amely azonban egy évtizedes fennállása után föl is oszlott, bár a gyűjtemény gyakorlatilag megérte az államfordulatot is. E kollekcióban viszont a (magyar) néprajzi anyag meglepően kevés számú volt (lásd ehhez Csáky Károly újabb áttekintését: Csáky 2007, 75-104). Befejezésül még a rozsnyói és losonci múzeumokat kell megemlíteni, noha ebből az időből semmi konkrét nyomát sem sikerült fellelni néprajzi érdeklődésüknek. Rozsnyón 1905-ben készült el a Bányászati és Kohászati Múzeum épülete, amit azonban csak 1912-ben rendeztek be, s adtak át a nagyközönségnek. Ekkorra már önálló létesítményként létrejött a Rozsnyói Városi Múzeum is (Kovács A. 2002). Losoncon még 1897-ben felvetették egy helyi, városi múzeum létrehozásának a tervét, ám maga az intézmény, noha intenzív tárgygyüjtés is zajlott, az első világháború végéig nem jött létre. Sőt, maga az addig összegyűlt (alapvetően régészeti és történeti jellegű) tárgyi anyag is megsemmisült (Puntigán 2002, 20). Ezek voltak azok az intézményes keretek, ahol valamilyen regionális tudományosság kibontakozására számítani lehetett. Persze ezektől függetlenül is foglalkozott néhány magányos gyűjtő (tanár, pap, földbirtokos stb.) néphagyományaink föltárásával, „megmentésével”. Legalább felsorolásszerűen említsük itt meg ismét Nyáry Albert, Pintér Sándor és Komoróczy Miklós nevét. Közvetlenül a 19-20. század fordulója körüli időszakban bontakozott ki, majd nyúlt át a két világháború közötti időszakra is a komáromi múzeumhoz kötődő Baranyay József és Alapy Gyula, valamint az érsekújvári Thain János munkássága. Összegzésül megállapítható, hogy a tudatos néprajzi érdeklődés első tanúsága utáni másfél évszázad alatt a magyar néprajztudomány apránként - mind jobban tágítva és elmélyítve a kört - bontakozott ki. Amíg a tárgyi néprajz kiindulási alapját képző államismereti, statisztikai-topográfiai munkák a kezdeti időszakban
