Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
308 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása cséplőgépek váltottak fel. Ezekben az években a faluban fölbukkant már a Rozsnyóról idevontatott első tüzes masina is. A benzinmotoros cséplőgép megjelenése az 1930-as évek közepére tehető. A gabona tárolására a kevesebb terménnyel rendelkező gazdák szuszékot használtak. A tehetősebbek a kamorában gabonáskosarat készíttettek. Ennek vázát tölgyfa alkotta, amit fűzfavesszővel befontak, majd kívülrőlbelülről betapasztották. 18 q gabona is belefért. Később ugyanezt a konstrukciót deszkából készítették már el. Ennek neve ferslóg volt (vö. Borossová 1976, 113-131). A Bódva völgyében a határhasználat rendjét sok helyütt a 20. század közepéig a háromnyomásos müvelésmód jellemezte. A gabonafélék aratására a 19. század utolsó harmadáig fogazott élű sarlót használtak. Ezt szlovák vándorkereskedőktől szerezték be, ezért több helyen tót sallónak, cigány s állónak is mondták (utóbbi megnevezés arra utal, hogy cigány kovácsok is készítették). A Bódva völgye szlovákiai szakaszán a szemnyerés domináns formája a cséplés volt. A géppel történő cséplés némi fáziseltolódással jelent meg a térségben, ott is először az uradalmakban. A lovas járgány helyenként az 1940-50-es évekig használatban maradt. A gabona tárolására nagy fabodonokat, tetejetlen hordókat, illetve ácsolt ládákat (szúszék) használtak. Vermeket csak a folyó déli, magyarországi szakaszán találunk (vö. Paládi-Kovács 1999b, 247-263). Gyümölcs- és zöldségtermesztés A gyümölcsszedésnek és -termesztésnek a Palócföldön igen nagy hagyományai vannak. Már a legkorábbi országleíró-statisztikai munkák (Fényes 1851; Vályi 1796-99) is rendre megemlékeznek erről. Ezeknek és további elszórt adatoknak a felhasználásával elsősorban B. Kovács István és Paládi-Kovács Attila munkáira támaszkodtam az alábbi összegzés megszövegezésénél (B. Kovács 1991; Paládi- Kovács 1982a; Paládi-Kovács 1999b). A természetföldrajzi adottságokból kifolyólag is az egész térségben, ám különösen a Rima-, Balog-, Murány-, Sajó- és Csetnek-völgyben jelentős szerepet játszott a gyümölcstermesztés. Az itt megtermett gyümölcsöt a gömöri fuvarosok (furmanok) szállították 1918 előtt az Alföldre, illetve észak felé a Garam völgyébe, valamint a Szepességbe. Almaszedés gyümölcsszedő tarisznyába. Rudna (Liszka József felv. 1991 ) A gömöri gyümölcsnek (főleg almának, diónak) ma is legfontosabb piacai a szepességi városok (elsősorban Igló). A Vály-völgy szilvatermesztéséről volt híres. A megtermett gyümölcsöt egyrészt eladták, másrészt aszalva vagy lekvárt, pálinkát főzve hasznosították. A kistáj gyümölcstermesztése méreteinek érzékeltetésére álljon itt a következő adat: Beéli István alsóvályi uradalmának egy évi terméséből a 19-20. század fordulóján 10 q cseresznyét, 20 q körtét, 30 q almát és 200 q szilvát értékesítettek (B. Kovács 1991, 103). ***
