Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
302 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása nes évek fordulójára viszonylagos anyagi jólétre szert téve hatalmas, inkább státusszimbólumként szolgáló három- (sőt négy!) szintes, jórészt kihasználatlan házakat építenek. Ezekben az esetekben sokszor a felső szint amolyan tisztaszoba funkcióját töltötte be, hiszen nem lakták, sok esetben csak a méregdrága csillárt gyújtották meg esténként, hogy „lássa a falu népe”. Ajnácskőn a hetvenes-nyolcvanas években épült hatalmas, emeletes családi házak bizonyos jólétről tanúskodnak. Halványan a palóc nagycsaládi berendezkedés nyomai is felfedezhetőek bennük: a nagycsaládok immár nem horizontálisan, hosszú udvarokban, hanem vertikálisan, magas, emeletes házakban rendeződnek, amikor is a legidősebb generáció általában a földszintet, a fiatalok pedig az emeleti traktusokat lakják. 6.3.1.2. Gazdálkodás Zsákmányoló gazdálkodás A térség változatos természeti képének köszönhetően a zsákmányoló gazdálkodásnak számos típusát különböztethetjük meg. Ezekről vannak elszórt korai adataink is (Györffy 1933; Istvánffy 1898; Márkus 1941), illetve a későbbi időkből módszeres és célirányos kutatások eredményei is rendelkezésünkre állnak (Borossová 1976; Danter 1994e; Kotics 1988; Liszka 1994e; Paládi-Kovács 1982b, 30-36; Szanyi 1976a; Ujváry 1991a, 33-78; Zsupos 1985;Zsupos 1987). *** A maga sokrétűségében és teljességében képtelenség bemutatni azt a jelenségcsokrot, ami a Palócföld zsákmányoló gazdálkodását jellemzi, ezért három kiemelt terület, a lankás Alsó-Ipoly mente, az erdőkkel borított Gömör és a kiterjedt Kanyapta-mocsár példáján kísérlem meg illusztrálni a kérdéskört. Az Alsó-Ipoly menti Leléden a falut övező erdők kiváló lehetőséget nyújtottak különféle, az emberi táplálkozásra is felhasználható növények gyűjtögetésére. A lelédiek ismerték és szedték is az ott megtermő gombafajtákat: májusi gomba (májusi pereszke), veresbélű (királyvargánya), borsocskagomba (csiperkegomba), csibegomba (sárga rókagomba), bábaseggo (vargánya), őzlábgomba vagy szarvasgomba (szarvasgomba), plákagomba (galambgomba), szekfügomba (mezei szegfíígomba), keserögomba (közönséges keserűgomba) stb. A felszedett gombát rendesen frissen fogyasztották, de gyakori volt a nagyobb mennyiségben gyűjtött nemesebb gomba megszárítása is. Az erdőkben megtermő növények, gyümölcsök közül elsősorban a vadsóskái, vadkörtéi, vadalmái, a vadon termő szedret (eperfa), csipkebogyói, szamócát gyűjtötték. Frissen fogyasztották, illetve lekvárt vagy pálinkát készítettek belőlük. Gyógyításra alkalmas növények is megtermettek a környéken, s a lelédiek ezeket is gyűjtögették. Elsősorban a kamillái (orvosi székfű), hársfa- és bodzavirágot, bojtorjánt szedték (lásd további részletekkel: Danter 1994e, 42-44). Noha főfoglalkozásként senki nem űzte a 20. század folyamán, mint táplálkozáskiegészítő foglalkozás megemlítendő a halászat, amihez a falu mellett kanyargó Ipolyon túlmenően három tó (Barina-tó, Körtvélyes-tó, Rakittyástó) is lehetőséget nyújtott. Szabad kézzel a nagyobb fiúk halásztak az Ipolyban, mégpedig az alámosott part alá (panda!) bújt halakra vadásztak így. Pandalászásmk mondták ezt. Tapogatóval az említett tavakban szoktak halat fogni. Egyébként különféle kisebb hálókat (emelgető, hurcoló stb.) vagy horgászbotot használtak. Néhány férfi tudott a faluban hálót is kötni. A kifogott zsákmányt fűzfavesszőből font halbárkákban tárolták, majd saját fogyasztásra használták fel. Ha túl nagy volt a fogás, a faluban értékesítették, távolabb soha nem mentek a hallal (lásd további részletekkel: Danter 1994e, 61-65. Vö. Györffy 1933).
