Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
292 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása 6.2. Természeti környezet A szlovákiai magyarok által lakott kistérségek közül természet-földrajzilag a Palócfold a legváltozatosabb. Nehéz is jellemezni, mivel a vizenyős, mocsaras folyóvölgyi lapályoktól kezdve a dombos területeken át egészen a magashegy ség-jellegű, sziklás, fennsíkos területekkel bezárólag minden természeti képződmény megtalálható rajta. A változatos talajadottságok, geológiai viszonyok (agyagos terület, vaskő stb.) bizonyos iparágak korai megjelenését tették lehetővé. Ezekről azonban fentebb, a térség belső tagolása kapcsán már volt szó. Az erdőterület faállománya zömmel bükk, cser és tölgy, de előfordulnak akác- és fenyőerdők is. A fafajok egy-egy területen elkülönülve összefüggő erdőt alkotnak. Az alacsonyabb területeken lomberdők, a magasabban fekvő hegyoldalakon fenyőerdők honosodtak meg. A lomberdők a völgyek mentén vezető szekérutakat (földutak) mindkét oldalról átkarolják, de megtalálhatóak a csak egy oldalról takart kocsiutak is. A táj jellegét az erdők lényegesen meghatározzák, és az emberek tudatát még inkább formálják. Az erdő hangulata a lakók érzésvilágára, lelkűidére is kihat. Az emberek viszonya a természethez igen sajátos. Mindennaposak az erdei élethez kötődő megnyilvánulások. Az erdőben élő vadállomány (szarvas, farkas, őz, vadnyúl, róka, ürge, mókus stb.) látványa, a madárvilág (varjú, szarka, vércse, vadgalamb, banka stb.) élete, a lombok között átsütő napfény, a levegő tisztasága, az erdei avar illata, a tavaszi rügyfakadás, az erdő őszi színei, a zúzmarás téli erdő és az erdő rejtekhelyei mind-mind hozzájárulnak az itt élő emberek magatartásának formálásához. Egy-egy nyári eső után a gombaszedés és a gombaismeret tudománya - az, hogy melyik az ehető gomba (róka- és szegfügomba, vargánya, csiperke stb.) vagy hogy hogyan néznek ki a mérgező gombák - mindig témái a beszélgetéseknek. A legelőterületeken, azaz az erdei tisztásokon elszórtan élőfák-a vadkörte, a vadóma (vadalma), a vadrózsabokrok, a kökény, a fekete málna, a boróka - az itt élő embereknek mind-mind ismerősei. Az erdőben vagy a vágásokban termő szamóca, a napsütötte mezőn termő földieper ugyancsak a természet adta gyümölcsei az itt lakóknak. Aki egyszer a feketemálnát vagy a mezőn termett jöldiepret megízlelhette, az annak ízét soha el nem felejti... A legelőterületek hasznosítása természeténél fogva elbűvölő: csodálatos a hegyoldalakon legelésző tehéncsordák, a növendék gulyák, a disznókondák vagy a juhnyájak látványa. A pásztoremberek viselkedése, életmódja, rideg, de tisztességgel megélt élete ugyancsak felejthetetlen azoknak, akik mindezeket testközelből megismerhették. (Pelle E. 2000,10-11) 6.3. Népi kultúra Kultúráját az erdőgazdálkodáson (az ebből adódó kézművességen), pásztorkodáson, bányászaton, valamint a folyóvölgyekben a földművelésen alapuló megélhetési formák jellemzik. A jelentős társadalmi és vallási tagoltság, valamint a természetföldrajzi adottságokból fakadó elzártság viszonylag összetett kulturális képet is eredményez. A szlovákokkal, németekkel és a ruszinokkal való több évszázados együttélésnek, valamint az Alfölddel való szintén több évszázados szoros kereskedelmi és munkakapcsolatainak hatására folklórját erős átmenetiség jellemzi. Elgondolkodtató és további vizsgálódásokra ösztönző Balassa Iván megjegyzése, miszerint az ún. palóckutatás keretében a Palócföld központi magjaként kutatott húsz település nincs közvetlen szomszédságban a szlovák nyelvterülettel, „kultúrájukban helyenként ilyen vonások mégis kimutathatóak” (Balassa 1994, 6). Lévén a Palócföld népi kultúrája rendkívül sokrétű és összetett, az alábbi áttekintésben az egyes jelenségeket általában egy-egy kiemelt település viszonylatában mutatom be. Amennyiben ugyanis a maga összetettségében kísérelnék meg a térség népi kultúráját jellemezni, az teljesen szétfeszítené e munka kereteit. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy még egy olyan, viszonylag kis méretű térség, mint az Ipoly mente esetében is a kulturális sokszínűségre mutatnak rá a kutatók:
