Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

286 IV. A népi kultúra táj i-történeti tagolódása év alatt a szöveg, a dallam, a játszási mód mindin­kább feledésbe merült. Legtovább a tűzugrálás részle­te maradt fenn. A legutóbbi években csak a nevét emlegették, mint valami nagyon szép népi játékét. (idézi: Jókai 2004, 7) Jókai Mária szerint viszont a „legtöbb szentivá­­ni ének, és a szokás legépebb változata Gímesen őrződött meg” (Jókai 2004, 8). Ha ez így van, akkor ez mindenképpen Danczi Lajos tevé­kenységének köszönhető, aki az ötvenes évek­ben szorgalmazta a szokás felújítását. Ha ez nem sikerült is neki, de a kollektív emlékezet­ben mindenképpen felfrissítette annak emlékét. A szokás kihalását Jókai Mária a különféle egyházi és világi hatóságok folyamatos tiltásá­val magyarázza, amit néhány baleset (Bodok, Geszte) csak erősített (Jókai 1988, 65. Vö. Kelecsényi 1854, 30). A szokás bizonyos ele­mei jelenleg folklorizmus formájában néhány helyi folklórcsoport műsorában maradtak meg. Viszonylag pontos képpel rendelkezünk a zobor­­vidéki lakodalom és temetés szokásvilágáról is. Ezek alapvetően illeszkednek egy nagyobb, közép-európai térség szokásrendszerébe, néhány helyi, illetve archaikusabbnak minősíthető elem­mel (vö. 1987a; Virt 1987b; Virt 1989). A temetkezési szokásokat döntő módon a térség lakosságának római katolikus vallása határozza meg. Ahogy arra fentebb már utaltam, a zoborvidéki temetők sírjelein feltűnően sok a közvetlen vallási szimbólum. Ilyenek például az egyes temetők (Alsóbodok, Gímes stb.) kőből, betonból készült síremlékeibe mélyesztett szo­borfülkék vagy bibliai jelenetek szitanyomatos technikával való ábrázolása. Főleg a barslédeci temetőben gyakoriak az utolsó vacsora, hétfáj­­dalmú Szüzanya, Jézus a jó pásztor-ábrázolások az 1950-60-as években készült síremlékeken. Valamivel részletesebben hadd szóljak most a koloni lakodalomról, illetve annak Putz Éva által leírt, 20. század közepi módozatáról és az azóta bekövetkezett változásokról. A szerző a lakodal­mat a népi színjátszás válfajaként, mint egy sajá­tos jelképrendszer megvalósulási formáját és alkalmát szemléli. Kifejezetten a lakodalomra összpontosít, így az azt megelőző cselekmények­kel, eseményekkel (udvarlás, eljegyzés stb.) nem foglalkozik. A lakodalmat viszont a maga teljes­ségében (szellemi, tárgyi és társadalmi vonatko­zások bonyolult rendszerében) mutatja be. Leírásából kiderül, hogy az 1940-42-es években egy-egy lakodalom Kolonban „össztársadalmi” eseménynek számított és valóban részt vett benne a falu apraja-nagyja. Részletes képet kapunk nemcsak a lakodalom egyes tisztségvise­lőinek (dorozsbák; nyoszolyólányok stb.), hanem a lakodalom összes vendégének, sőt még a hívat­lanoknak is a szerepéről. A szokások hagyomá­nyozásában itt is a nők játsszák a döntő szerepet. Leírásának fontos meghatározója, hogy a lako­dalmat egy sajátos biológiai, társadalmi és művé­szeti jelrendszerként is értelmezi. Ezeken belül megkülönböztet elsődleges és másodlagos jele­ket. Az előbbi csoportba azok a tárgyak, jelek sorolhatóak, amelyek kizárólag a lakodalmi cse­lekménysorban kaphatnak funkciót (menyasszo­nyi párta, a dorozsba szalagos botja, rozmaring a kalap mellett stb.). A másodikat pedig azok a hét­köznapi tárgyak alkotják (egy üveg bor, a meny­asszonynak ajándékozott selyemkendő stb.), amelyek a lakodalom során különleges, kitünte­tett szerepre tehetnek szert (Putz 1989, 17-21. Vö. Manga 1940a). A második világháború után a koloni lagzi feltűnő módon átalakult. Ahogy arra Sándor Eleonóra rámutat, „a lagzihoz fűző­dő viszony változott meg gyökeresen”. A népi kultúra tárgyi, szellemi és társadalmi elemei, amelyek Putz Éva idejében még többé-kevésbé kiegyensúlyozottan, egymást kiegészítve voltak jelen a lakodalomban is, az ötvenes-hatvanas évekre szétestek, s a kolóniák a régi lakodalom­nak legfeljebb csak a „népies” felszínét érzékel­ték. Bár - s ez szintén Sándor Eleonóra megfi­gyelése - Putz Éva könyve, amelyet a faluban csak lagzis könyvként emlegetnek, s fennmaradt példányait nagy becsben tartják, szóval A koloni lagzi óriási hatást gyakorolt magára arra a közös­ségre, amelyről íródott, a népi kultúra színpadra vitt vetülete magától a mindennapi élettől mégis

Next

/
Oldalképek
Tartalom