Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
II. Kutatástörténet
Az előzmények 1918-ig 27 Egyetem kézirattárában található kéziratos gyűjteményét elemezve Gönczy Monika legalábbis árnyaltabb következtetésekre jutott. Kelecsényi, aki kezdetben szorgalmas munkatársa volt Erdélyinek, majd (csalódván annak szerkesztői gyakorlatában20) egyre kevesebb anyagot küldött, majd kéziratában (mintegy indoklásként) össze is foglalta kifogásait: 1. Erdélyi a beküldött szövegeket önkényesen átírta, több variánsból faragott egy továbbit, „Osszián modorában finomul elrontva, s minden enyelgési modoroktul kiforgatva, s összevissza zuborolva, aktáivá, elegyes vegyessen egybe zagyvalékolva”; 2. inkább a külföldi példákhoz, mintákhoz igazodva gyűjtött: „inkább a külföld sima zubonyához, mint a honi zsíros bundákhoz dörgölődzött”; 3. nem igazi gyűjtő, hiszen másokkal gyűjttette össze anyagát; 4. Erdélyi nem jelölte meg a forrásait, sem a beküldő személyét; 5. vállalkozásában anyagi hasznot látott, arra számított, hogy a köteteket úgy fogják szétkapkodni, mint a ponyvanyomtatványokat, ezért elsiette a kiadást stb. (Gönczy 2005, 478^179. Vö. T. Erdélyi 1974). Erdélyi János mentségére legyen mondva, a variánsok összemosása, bizonyos fokú átstilizálása a korszak népköltészeti kiadásmódjára még jellemző volt. A nagyjában ebben az időben tevékenykedő cseh Karel Jaromír Erben (1811-1870), vagy a szlovák népmeséket publikáló Pavol Dobšinský (1828-1885) is ezzel a módszerrel dolgozott (utóbbiakhoz lásd: Polívka 1923, 149-154). Már ezért is figyelemre méltó Kelecsényi József korához viszonyítva rendkívül modern szemléletű metódusa. A debreceni kézirat kritikai kiadása ezért több mint hasznos lenne, mind a magyar folklorisztika elmélete és története, mind a mai Dél-Szlovákia magyar folklórja ismerete szempontjából. Ekkoriban veszi kezdetét a népszokások feljegyzése is. E téren mindenképpen élen jár Ipolyi Arnold, aki vallástörténeti rekonstrukciókísérletéhez, a Magyar Mythologiához (Ipolyi 1854) gyűjtve/gyüjtetve adatokat egyszersmind a magyar (és nem csak a magyar!) 19. század közepi hit- és szokásvilág, valamint prózai népköltészet (mese, monda) ismeretéhez is megkerülhetetlen adatbázist hozott létre.21 A Nyitra megyei családból származó, ám Pesten született Réső Ensel Sándor Magyarországi népszokások című gyűjteménye is említést érdemel (Réső Ensel 1866).22 Az összeállító a korszak különféle újságjaiban, kulturális lapjaiban szétszórtan, különböző szerzőktől megjelent népszokásleírásokat gyűjtötte egy csokorba, bőven merítve adatokat az akkori Felső-Magyarország területéről is (pl. Ipolysági virágvasárnap; Koloni apróbb szokások; Rozsnyói czéh-láncvigalmak; Zsitvamelléki aratás körüli népszokás stb). Megjegyzendő, hogy Réső (akárcsak Ipolyi) gyűjteményébe nemcsak magyar jelenségek leírásait sorolta, hanem az akkori Magyarország nemzetiségeinek szokásait is.23 Különben szinte átláthatatlan mennyiségű írást publikált életében, amelyeknek zöme szakmájába vágóan jogi témájú. A töméntelen mennyiségű publikáció közül kiemelendő (és a jövőben még kiaknázandó!) A helynevek magyarázója című fuzetsorozata, amelynek rengeteg a -20. Vö. a publikált Erdélyi-levelezés megfelelő darabjaival (Erdélyi 1960; Erdélyi 1962). 21. Ipolyi gyűjtésének nagyobbik része hosszú ideig kéziratban volt csak hozzáférhető. A közelmúltban jelent meg az egész anyag nyomtatásban is (Ipolyi 2006. Vö. Ipolyi 1914). 22. Csak összehasonlításként jegyzem meg, hogy nagyjából erre az időszakra tehető az erdélyi Kriza János népköltészeti gyűjtő- és publikációs tevékenységének a kibontakozása is (vö. Antal-Faragó-Szabó 1965; Kriza szerk. 1982). 23. Az 1866-os gyűjtemény Verebélyi Kincső gondozásában és utószavával a közelmúltban ismét megjelent, Réső forrásaira való hivatkozásokkal és a Függelékben Almási Balogh Sámuel Rövid rajzolatja a paraszt lakodalomnak Gömörben c. írásával kiegészítve (Réső Ensel 2000). A Réső Ensel életében már meg nem jelent, de kéziratos hagyatéka alapján rekonstruált második kötet ugyancsak Verebélyi Kincső gondozásában látott napvilágot (Réső Ensel 2006).