Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
274 IV. A népi kultúra táj i-történeti tagolódása egy tízfilléres. És hogy Jézus mondta Péternek, hogy:- Vedd fel!- Eh, minek az! És Jézus felvette. És vett rajta cseresnyét. És mentek az úton, nagyon szomjasak vótak, meleg vót, és Jézus mindig lepottyantot egy szemet. Péter meg felvette - szomjas vót. És amikor már az egészet elpotyogtatta, azt mondta neki:- Látod, Péter, azé a tíz fillérér csak egyszer hajoltál vóna le, ezért a cseresnyéért meg hányszor lehajoltál. (Barslédec: Magyar 2002, 178) A Zoborvidék balladaanyagát viszonylag jól ismerjük. Már Kodály Zoltán közreadott néhányat a 20. század elején (Kodály 1907), később Arany A. László és munkatársai kutattak a térségben. Abban az időben csak egy mutatványballada (A halálraítélt húga) jelent meg nyomtatásban (Putz 1944). A kéziratban maradt gyűjtemény egy bő válogatása nemrégiben látott napvilágot (lásd további részletekkel: Liszka szerk. 2009b). A nyitravidéki nép szereti a ballada-szerű énekstílust, s ez bizonyos értelemben még ma is fejlődésben van. A régi állományt új dalokkal bővíti a nép. A ballada ösztönös szeretete okozza, hogy átvesznek minden balladás jellegű dalt, legyen az sláger vagy idegen nemzetek dala. Ezek természetesen átmennek a magyar zenei lélek kohóján, s megújulva jelennek meg. A Nyitra-vidéken található balladák a magyar népi művelődés egységét bizonyítják. Nagyjából megtaláljuk itt a magyar népi művelődés balladaállományának legnagyobb részét. Néha mások a nevek, megváltozott a tárgy, s átszövődések is keletkeznek. Általában azonban megállapíthatjuk, hogy a szöveg és a dallam művésziessége szempontjából csak a székely és a többi peremövezeti népballadák vetekedhetnek a nyitravidékivel. Legismertebb, s már feldolgozott ballada a régebbi stílusú, kb. a XVI—XVII. századból származó Fehir Aszló és Sárfodor Péterné balladája. Az újabb keletű balladák közül eddig a következőket sikerült lejegyezni: Sóki bíró Ilona, Bálint vitéz, Farkas Julcsa, Horvát Jolán, SzőcsMarcsó, Magyar János, Ispotályban, Ajk faluban..., Balás Sándor, Horvát Lidi, Bíró Katica, Aranyos Mariska, Szomorú hírt hoz az újság, Nagy Menyhébe..., Amott a magos hegyen..., Legény, legény..., A vadász és a lyány. Találunk ezek között bujdosó, betyár- és víg balladát is. Amint látjuk, Petőfinek a néphez leszállt költeménye itt is megtalálható. Mint másutt, itt is érvényesült ezen a nép művészi formalátása és átépítése. Strófákban is gazdagabb.105 (Arany 1941a, 8) Nagy szenzációt keltett a Kőműves Kelemen balladájának 1950-es évek végi zoborvidéki fólbukkanása (Ág 1961), hiszen ez a balladánk korábban csak a keleti magyar nyelvterületről, elsősorban Erdélyből és Moldvából volt ismert. Elindult, elindult tizenkét kőmíves, a tizenharmadik Kelemen kőmíves, építeni keszték magos Déva várat, amit estig raktak reggelig leomlott. Tanakodni kesztek tizenkét kőmíves, a tizenharmadik Kelemen kőmíves. Kinek legelőbb jön ide felesége, aztat elégessük, dobjuk be a tűzbe. Az elígett testből hámut szeggyük össze, minden szemét dobjuk az olvasztott mészbe. így hát megállítjuk Déva várát szép asszony hamvávál. Akkor éjjel látta Kelemenné álmát, hogy vérkút fákádá az ő udvarába, kocsisom, kocsisom, kedvesebb kocsisom, húzd elő hintám, fogd be á lovákot. Amikor meglátó Kelemen kőmíves, imádkozni kezdett: Istenem, Istenem, hulljon záporeső, hintád törjön össze, az utat veszícse, hogy ne érjen ide. 105. A Legény, legény... kezdetűről van szó, amely Petőfi Sándor Allai című költeményének folklorizálódott változata.
