Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Zoborvidék 269 Nyitrán megjelent tájékoztató füzet arról tudósít, hogy a nyitrai székhelyű Felsőmagyarországi Parcellázási és Agrárbank Részvénytársaság Vágújhelyen mész alapú műtrágya előállítására alkalmas mészhidrátgyárat létesített. A füzet részletesen leírja, hogy ezzel a „KALKO” néven piacra dobott műtrágyával milyen növények termesztése során érhetőek el sikerek.103 Hogy ez eljutott-e, s ha igen, akkor milyen mértékben a paraszti használatba, kérdéses (vő. Vadkerty 1981). Mivel a nem túl termékeny zoborvidéki falvakban nem termett az igényeknek megfelelő mennyiségű és minőségű kender, a szegényebb sorsú zoborvidéki asszonyok a gazdagabb mátyusfoldi településeken vállaltak résziből tilolást. Általában ötöd- vagy tizedrészért végezték ezt a munkát Alsószeliben, Deákin, Negyeden, Pereden, Tallóson vagy Vágfarkasdon. Az ily módon megnövelt kendermennyiség már elegendőnek bizonyult a híres és sajátos zoborvidéki vászonhímzések alapanyagának. Ennek kialakulását több körülmény is elősegítette a 19-20. század fordulóján. Korábban - Kocsis Aranka megállapítása szerint - a térség falvainak hímzése nem volt egységes. A Nyitrától északnyugatra elterülő helységek népének viseleté, s azon belül a női ingek formája és díszítése lényegesen eltért a térség délkeleti részében található falvak viseletétől. Amíg az előbbiekben a női ingek vállrészét hangsúlyozták laposöltéses hímzéssel, az utóbbiakban a női ingeken az ujj alját hímezték ki fehér szálvonásos-vagdalásos technikával. E két díszítési eljárásból ötvöződött a 19-20. század fordulójára az a stílus, amelyet ma az egész tájegységre jellemzőnek tartunk, s nagyjából az 1950-es évekig fenn is maradt (Kocsis 1994. Vő. Kocsis 1992). Híres volt a koloni lyukashímzés is, amelylyel a koloni asszonyok az egész környéket ellátták. A fehér gyolcsra fehér pamuttal készített technika a térségben a 19. század utolsó harmadában vert gyökeret. A lyukashímzés motívumkincsében viszbnt korábbi, reneszánsz és barokk elemek is fellelhetőek. A koloni lányok már egészen fiatal korukban megtanulták a lyukashímzést. Ez a munka általában téli foglalkozásnak számított. Az eladó lánynak nemcsak saját ruhadarabjait kellett kihímeznie, hanem jövendőbelije mellesingét is saját kezűleg varrta ki. Ezen kívül a menyasszony szőrkendőt is ajándékozott a vőlegénynek, ami aztán az esküvő után a fiatalasszonyé lett. Az eladó lány hozományának kihímzésében segítettek neki a család nőtagjai is, hiszen még a szegényebbek esetében is viszonylag gazdag volt a hozomány. Egy 2 holdas család lánya például hozományként 10-15 szoknyát, 5-6 kötényt (ebből egy kivarrottat), 25 szőttes inget, 2 főkötőbe való fűzőt, 4—5 fejkendőt (ebből kettő kivarrottat) és 2 kivarrott vállkendőt kapott. A koloni lyukashímzés motívumkincsének gazdagságára utalnak az egyes díszítmények változatos megnevezései is: kis szivankó, kis csillag, sűrű csillag, búzakalász, szívescsillag, eperlevél, szivankó, háromágó taliga, négyágú taliga, ötágú taliga, bécsikerék, szív, nyolcágú csillag, ökörhugyozás, pogácsa, pávafark és rendkívüli csillag. A hímzett viseleti darabokat a lagzikor mindenki megtekinthette. Lakodalom után a fiatalasszony ágyneműjét, ruhaneműjét berakták a szuszákba (kicifrázott kelengyeláda), és a dorozsbák (vőfélyek) segítségével kocsira rakták. A kivarrott darabokat külön skatulyába téve helyezték a ládába. Férjhezmenetelük után a fiatalasszonyok 2-3 évig hordták a kivarrott kendőket. Mikor megszaporodott a család, mind ritkábban, csak a nagy ünnepekkor viselték. A kivarrott, kikeményített peckes kendőt elöl nem kötötték csomóra, csak egymásra tették, s gombostűvel vagy biztosítótűvel fogták össze. Körülbelül 35 éves korukig hordták az asszo-103. Einiges über Kalkdüngung. Auszugsweise zusammcngestellt aus verschiedenen diesbezüglichen Werken von der Oberungarischen Parzcllicrungs und Agrarbank Acticn-Ges. Nyitra. Besitzerin der Kalk- und Kalkhydrat Fabrik in Vágújhcly. Stefan Huszár’schc Buchdruckcrci in Nyitra 1912.
