Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
248 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása a „helyi könyvtárból kiselejtezett, elhasználódott könyvekből készült” alkotást, amely a „szentpéteri csodakút” nevet viseli, s a községi hivatal esketőterme bejáratánál áll.101 A szentpéteri csodakút. Juraj Svitek alkotása, Komáromszentpéter (Nagy Katalin felv. 2010) A térség katolikus népe előszeretettel látogatta a környék jelentősebb búcsújáró helyeit is. A bényiek például 1918 előtt elsősorban Márianosztrára, Mariazellbe és az Esztergomhoz közeli Szentkeresztre zarándokoltak. Ezt követően a fontosabb célpontjaik Sasvár, Csatka, Máriavölgy és Selmecbánya voltak. Ehhez jött az 1930-as években még Pózba. A legutóbbi évtizedekben főleg az érsekújvári porcinkula búcsút, a mátraverebélyi Szentkútat, valamint a Bacsfa-Szent Antal-i kegyhelyet keresték fel. 1992-ben Lourdes-ba és Rómába is eljutottak a bényi hívek (Csókás 1998,277). Híresek voltak az érsekújváriak fogadalomból tett sasvári zarándoklatai: Érsekújvárnak különösen nagy eseménye a sasvári búcsújárás. Ezt 1810-től minden évben május elején megtartották, az akkori várospuszlitó nagy tűzvész emlékére. Fogadalomból immár 123 esztendeje járják ezt az egyhetes gyalogutak - kérve a sasvári csoda Szüzet, hogy őrizze meg városunkat a nagy tűzvésztől. Újvártól Sasvárig az út különben egész kis világjárás volt a régi újvári és vidéki embernek. Látták a rohanó Vágót, látták Nagyszombatot, a kis Rómát, látták a hegyeket, fenyveseket, ami nekik, alföldieknek nagy újdonság és élmény volt. De meg Nagyszombattól az útjuk a legjobb fazekasműhelyek mellett vitt el, amely körülmény nagy befolyással volt az újvári és vidéki népies edények milyenségére, így a sasvári búcsújárás Újvárnak nemcsak a vallásos élet elmélyítője volt, hanem bizonyos kulturális tényezője is. Nem is tartották sokra itt az embert, ha egypárszor meg nem járta ezt az utat. A hétfőn korán reggel induló búcsúsok csak hétnapi fárasztó gyaloglás után, vasárnap délután érkeztek meg. A fogadásukra elébük ment a város aprajanagyja, élükön az egyházi és világi előkelőkkel, hogy így mindenki részesülhessen a búcsújárásban. A fenyögallyas sátoros kocsik, a fehérruhás koszorús hajadonok és a poros zarándokok, harangok zúgása, zászlók hajlongása és hálaadó Mária-dalok zengése között vonultak be a városba. Oly bensőséges szép ünnep volt ez, melynél bizony könnyel teltek meg a szemek is. (Thain 1942, 70-71) A térség rendkívül gazdag szakrális kisemlékekben. Feltűnő az út menti keresztek nagy száma. Ezek állíttatásának az ideje a 18. század végétől gyakorlatilag napjainkig követhető nyomon, s olykor gazdag eredetmagyarázó hagyomány is kapcsolódik hozzájuk (pl. a kürti 101. Miriák Ferenc: A szentpéteri csodakút. Új Szó 2010.6.16.
