Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

242

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Úristen! Nem tuttunk mit csinányi. Má ippen a plébánoshó akartam mennyi, mikor aszongya nekem: »Te! Öltözköggyünk fő, oszt vigyük vissza azt a keresztet a helire.« Mondok, jó, gyere hát. Hát bizony visszafelé is csak ugrál szegíny ide-oda. Oszt csak odaértünk valahugyan, vissza is tettük a keresztet. Hát osztán má bíkin háttá itet a kisírtet. Másnap megníztük a keresztet, hát valóban egy asszony neve vót rajta.

(Érsekújvár: Bakos szerk. 1942b, 39)

Az Érsekújvár és Magyar Vidék című regionális lapban az ún. modem városi legendáknak egy viszonylag korai variánsára sikerült bukkanni:100

Mérges kígyó a banánszállítmányban. Németországban, a koblenzi pályaudvaron több munkás egy banánszállítmány kirakásával foglalkozott, amely hajón érkezett Hondurasból Rotterdamba, onnan pedig vasúton Koblenzba. A banánok kirakásánál rendkívüli óvatossági rendszabályokat alkalmaznak, mivel már többször előfordult, hogy ily alkalmakkor ökölnagyságú indiai pókok, kaméleonok és kígyók bújtak elő a banánok közül. Az óvatosság nem is ártott, mert a munkások jókora kígyót fedeztek fel a csomagban. Rémülten ugrottak ki a vasúti kocsiból és a kígyót később becsalták egy ketrecbe. Ekkor megállapították, hogy körülbelül két méter hosszú és a legveszedelmesebb métgeskigyó fajhoz tartozik.

{Érsek-Újvár és Magyar Vidék 2, 1933/52, 6)

A lírai népköltészetről Martos példáján alkothatunk bizonyos képet (ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy egy kitüntetett településen felkutatott jelenségcsoport természetesen nem jellemzi automatikusan az egész térséget!). Ág Tibor és Dobi Géza kutatásainak és publikációinak köszönhetően tudjuk, hogy a falu népköltészeti anyagában domináltak a szerelmi dalok, párosítók, valamint az arató- és katonadalok. Néhány régi stílusú balladát is sikerült a kutatóknak rögzíteniük (pl. Halálra táncoltatott

lány), s népszerűek voltak a tágabb térségben is elterjedt új stílusú balladák (vö. Ág-Jóba 2006). Az alábbi, Érsekújváron feljegyzett helyi balladát 1942-ben, az akkor 81 éves Vörös Erzsébet „mondta el”, aki a gyűjtő, Gömöri Miklós szerint „részt vett a temetésen is”:

Varagya János ki lipett az uccára,

Gyere babám kimegyünk a Tormásba,

Megtőtötte hat lövetű pisztolát,

Avval lőtte babáját és önmagát.

Tudod apám akkor este mit montál,

Mikor engem a babámmal átkoztál,

Ne átkozzál, mer megöl a szerelem,

Amióta ezt a kislánt szeretem.

Varagya János azt háttá a levélbe,

Babájával egy sírba tétesse,

De aztot a gonosz apja nem tette,

A babáját lába mellé tetette.

(Érsekújvár: Bakos szerk. 1942b, 46-47)

A bakterkiáltások e területen is viszonylag sokáig fennmaradtak. Gyakorlatilag minden faluban él még ma is az egykori éjszakai órakiáltók emléke, sőt kéziratos bakterkiáltás-füzeteket is lehet találni. Több szempontból is tanulságos az a Kürtön 1989-ben lelt kézirat, amelybe az 1909-ben született Bálint Béla (1933 és 1946 között volt a faluban bakter) följegyezte az általa is használt kiáltásokat. Ezeket később felesége (Bálint Béláné Hajnal Rozália, sz. 1904) ismét letisztázta. Az alapszöveg széles körben ismert (összehasonlításul lásd a Csallóköz és a Palócföld leírásánál idézett variánsokat, továbbá vö. Kosa 1979, 403^408), s minden bizonynyal fellelhető lenne nyomtatott előképe is. A Szomjas-Schiffert György által közölt csallóközi variánsokban, illetve a korábbi írásos változatokban is vissza-visszacsengenek a fentebb közölteknek egyes sorai, szófordulatai. Szomjas-Schiffert ezek közül többet német előképre

100. Az adatért L. Juhász Ilonának tartozom köszönettel, (vö. Pál 2006)