Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
Vág és Garam köze 213 A település és a temető viszonya nagy vonalakban a Vág és Garam közti területen is megfelel a Mátyusfölddel kapcsolatban leírottaknak. A vizenyős területeken a falutól messze eső, dombon elhelyezkedő temetők honfoglalás kori előzményekre emlékeztetnek, ám a hagyománynál nyilván a természetföldrajzi adottságok, a talajviszonyok játszottak jelentősebb szerepet (pl. Martos, Kamocsa). Nagyobb települések esetében egy időben több temető is használatban volt. A 20. század első felében a csaknem ötezer lelket számláló, túlnyomórészt római katolikus lakosságú Udvardon a falu különböző pontjain három katolikus, egy református és egy zsidó temetőt használtak egy időben. Az új köztemetőt csak 1965-ben nyitották meg. A lakóház alaprajzi elrendezése megfelelt a Kisalföldön széliében elterjedt formának: szoba-pitvar-kamra, illetve hátsó szoba. Csupán másodlagosan, a szegényebb rétegek településrészein fordult elő elszórtan kétosztatú (szoba-konyha) lakóépület (pl. Köbölkút, Kürt, Muzsla). A házba a bejárat az épület udvar felőli hosszanti oldaláról nyílott a konyhán keresztül. Ritkán előfordulnak L-alakú lakóépületek is (pl. Köbölkút, Kürt), bár ezek atipikusaknak mondhatóak a vidék építkezési gyakorlatában. A terület déli, mocsaras, vízjárta természeti viszonyaival magyarázható az a sövényfonású, paticsfalú építkezési forma (Szímő: füles fal), amely Martoson vagy Szímőn még a lakóházak esetében is fennmaradt a 20. század elejéig (az építkezési technika részletes leírását a Csallóközzel és a Mátyusfölddel kapcsolatban már olvashattuk). Korábban a térség egészén ismeretes és gyakorolt módszer lehetett, amire bizonyos gazdasági épületek falazási technikái utalnak (pl. a kisújfalui présházak), illetve 18. századi egyház-látogatási jegyzőkönyvek. Egy 1732-esből kiderül például, hogy Bart romba dőlt templomának alapjaira „évek előtt sövény-Sárkányfalva temetőjének helyszíni rajza 1979-ből (Liszka 2000b, 156)
