Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Vág és Garam köze 205 A vőlegény kimegy és kerít egy mécet. (Véka, elneve­zése falusiasán.) A vendégek között talál egy »Arany« (Aranka) nevű lányt, ezt beleülteti a vékába és behoz­za. - Tehát itt egy véka arany. Megkapja a menyasszonyt és mulatnak reggelig. (Negyed: Kollár 1942) Az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szoká­sok egy sajátos, a 20. század utolsó negyedében kialakult és elterjedt jelenségei az ún. korcso­port-találkozók. Lényegében csak mátyusföldi előfordulását ismerem, ahonnan nagyfödémesi, peredi és sókszelőcei adatokkal rendelkezünk. Nagy Ilona kutatásainak köszönhetően a nagy­födémesi korcsoport-találkozók részletesebb leírása és elemzése is rendelkezésünkre áll. Ő említi, hogy a szokás szórványos burgenlandi, vajdasági és székelyföldi előfordulásáról is tud. Magyarországon a szokás ismeretlen. Nagyfö­­démesen az 1970-es évek első felétől kezdett szerveződni az ötvenévesek közös megünnep­lésének a szokása. Vélhetően szakszervezeti ösztönzésre indult, hiszen az akkori Csehszlo­vákiában a szakszervezet kezdeményezte, hogy az egyes munkahelyeken a vezetők köszöntsék föl az ötvenesztendős beosztottakat. Ebből a felköszöntésből közös ünneplés lett, majd az ötletetet átvette a falu vezetősége is, s évente megtartotta (nemzetiségi hovatartozástól füg­getlenül) a faluban született ötvenévesek közös felköszöntését. Ezekre az ünnepségekre meg­hívták a településről időközben elkerült jubi­lánsokat is. Az ünnepségnek volt egy hivatalos része (a helyi nemzeti bizottság házasságkötő termében az anyakönyvvezető névsort olvasott, a megjelentek beírták nevüket a feldíszített anyakönyvbe, virágot és a település szimbólu­maival díszített tányért kaptak ajándéka, ké­sőbb megkoszorúzták a szovjet hősök, vala­mint a háborúban elesett helybeliek emlékmű­vét), illetve volt egy nagyjából kötetlen része is. Az utóbbit a közösen elköltött vacsora, az azt követő beszélgetések, tánc jellemezte. Az ünnepség hetek múltán is beszédtéma volt a faluban, a családokban (Nagy 1994. Vö. Nagy 1999). Hasonló módon zajlottak a korcsoport­találkozók Pereden is. Az ötvenévesek mellett itt a hatvanasokat, sőt a negyveneseket is meg­ünnepelték. Díszes meghívót küldtek az érin­tetteknek, akik az ünnepségen házastársukkal együtt jelentek meg. Az alkalomra feldíszített anyakönyvet itt is alá kellett írniuk, és emléket is kaptak a település állami vezetésétől. Meg­jegyzendő, hogy úgy tűnik, a rendszerváltást követően ezek a korcsoport-találkozók fokoza­tosan kikopnak a gyakorlatból. 3.3.3. Társadalmi kultúra A mátyusföldi társadalmi kultúrára vonatkozó ismereteinket inkább szórványos adatokból tudjuk összeszedni. A térség kisnemeseire, református közösségeire vonatkozóan sem ren­delkezünk kimerítő kutatási eredményekkel. Tóth Károly Vághosszúfalu etnikai viszonyai­nak átalakulásáról írott dolgozata viszont indi­rekt módon a társadalmi szerkezet alakulását is érzékelteti (Tóth 2001). Adatai jelen szempont­t ^ JUÍU mumusét mtytmga Mg. hm wmm komái, fbaMmtAm téd mmmtem, 0td hátsóm mgaté « èjkimjiîlatbm-. 0Ü leihk napjaim bide? jjúswvm ■forJtltk pajLak Mm Mamim. meghívó az 5o évesek ialálkozójám és báljára amfhj PjSt. májúi ZZ-án eife Siraker lm a perrdi kámhásian. szmliM cár u rtnda&ixtttság Meghívó az ötvenévesek találkozójára Pereden, 1982-ből (a komáromi Etnológiai Központ archívumbából)

Next

/
Oldalképek
Tartalom