Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Mátyusföld 203 a gyereket, hogy megáj, nem hoz a Mikulás semmit, megáj, elvisz a Mikulás, gyün vele ám az ördög is - úgy ijesztegettík. Gyütt is! És akkor aztán, ha nem tudott imádkozni a gyerek (mer imádkoztatta, avvót a elsői), ha nem tudott imádkozni, akkor a ördög meg­­láncóta a asztalná. És hát ügyi, a gyerekek kétsígbe vótak esve, és akkorára - ha soha nem imádkozott is - akkorára megtanút. (Pered: Vincze Sándomé Szedlár Mária 1904. Saját gyűjt. 1976) Luca napjához itt is rengeteg hiedelem, szokás kapcsolódott. Nádszegen e napon a háziasz­­szony egy tányérba búzát szórt, amit karácsony napjáig szorgalmasan öntözgetett, hogy addig­ra szépen kizöldüljön. Ekkor közepébe egy gyertyát helyezett és a karácsonyfa alá állította, mondván, ez a „Szent József szamarának lege­lője”. Itt is jártak e nap estéjén a Luca-asszo­­nyok. Általában férfiember öltözködött be hosszú, fehér ruhába. Kezében tolisöprű és kar­kosár volt. Házról házra járt, szótlanul végig­­söprögette a falakat, a gyerekeket megsimogat­ta, megsöprűzte (Danter 2000, 176). Annak a legénynek, akit megrontottak a bo­szorkányok, Luca-széket kellett csinálnia, hogy meg­tudhassa, kik a megrontói. Ezt a széket Luca-napkor kellett kezdeni, és 13 napon át 13-féle fából készíteni. Ha erre felállt a legény a karácsonyi éjféli mise alatt úrfelmutatáskor a templomajtóban, megismerhette a boszorkányokat, mert azok ekkor hátrafordultak. A megismert boszorkányok részéről már nem érhette rontás, ha a széket otthon eltüzelte. De addig mindent meg kellett tennie, hogy meneküljön a haragjuktól. Először mákot szórt szét a templomajtóban, ezt a boszorkányoknak az üldözés közben mind egy szemig össze kellett csipegetniük. Ha ez sem volt elég, még egy sűrű kefét is lerakott az útjukba. Az üldözőinek ezen a kefén mint egy sűrű erdőn át kellett vergődni­ük, s csak ezután folytathatták az üldözést. Otthon a kilincset gatyamadzaggal visszájára ki kellett kötni és a kulcslyukat is bedugni; ha ezt elfelejtette, a kulcslyukon is bemásztak a boszorkányok, és úgy összeverték, hogy elfelejtette, kik a boszorkányok. (Felsőszeli: Danajka 1993, 119-120) Lakóházak díszítőelemeként funkcionáló Mikulás-bábu. Negyed (L. Juhász Ilona felv. 2002) Az emberi élethez kapcsolódó szokások köréből a lakodalmat emelem ki. A peredi lakodalom 20. század eleji formáját Écsy Gyöngyi leírásából ismerjük. Ebből kiderül, hogy a falura a harmin­cas évekig az endogámia volt jellemző. Ettől kezdve fokozatosan más településről is hoztak menyasszonyt a faluba. A fiatalok megismerke­désének legfontosabb alkalmai a farsangi idő­szakban megrendezett bálok és a különféle mun­kaalkalmak (elsősorban a fonó) voltak. Általában az azonos társadalmi réteghez tartozó fiatalok házasodhattak össze. A lakodalmat (lagzi) rende­sen farsang idején, ritkábban ősszel tartották, mindig keddi napon (ezt a szokást még a máso­dik világháború utáni években is megtartották). A lakodalmat rendesen a lányos háznál tartották, de ha sok vendég volt, akkor a vőlegény nászné­pe a legény, a menyasszony násznépe pedig a lány házánál mulatott. A lakodalom előtt három héttel a vőfély (vőfiny) végiglátogatta a rokono-

Next

/
Oldalképek
Tartalom