Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

I. Bevezetés

I. Bevezetés

17

tudjuk adatolni, először párhuzamosan a szó szlovákság értelmével. Magát a Slovenskát mint területet a szlovák nyelvben a 19. század közepétől használják egyre gyakrabban, ám korántsem abban a kiteljedésben, ahogy az 1918 (illetve 1920) után kialakult.10 11 Konkrétan az a terület, ahol ma a dél-szlovákiai magyarok laknak, a szlovák szemlélet alapján éppen fordított előjelű. Szlovákiai viszonylatban, ha az alföldieket (dolniaci) emlegetnek, akkor a mai Szlovákia déli, nagyobbrészt magyarok által lakott területeit, illetve a történeti Magyarország déli vidékeit, a 18. századi telepítési hullám szállásterületeit értik alatta. (Kačala-Pisárčiková 1987, 82) Szlovákia népi kultúrájának enciklopédiája (Encyklopédia ľudovej kultúry Slovenska) szükebben értelmezi, hiszen szócikke alapján a

[dolniaci] sú regionálne skupiny v rozličných oblastiach Slovenska s relatívnym významom voči horským sídlam, odkiaľ dostali meno obyvatelia nižšie položených krajov. V nárečových a miestnych obmenách majú rovnaký význam dolňáci, dolinčania, dolné dediny. Územie obývané dolniakmi sú dolniaky, kt. hranice však bývajú pohyblivé. Napr. v detvianskej oblasti sa za dolniaky považuje už severné územie Hontu, v oblasti Krupinskej planiny sú až v povodí Ipľa. Skupiny nie sú jednotne vymedzené. Označenie dolniak-horniak závisí od miestneho hodnotenia polohy sídel. ""

(ELKS I: 100)

Láthatjuk tehát, hogy a szlovák szóhasználatban is megvan az a viszonylagosság, amely a magyar felföld vagy felvidék kifejezéseket jellemzi, miközben a magyar szemlélettel szemben (persze egyáltalán nem meglepő módon!) pontosan ellenkező előjelű.

Jelen munka földrajzi kereteit tehát az a terület képezi, amit a mai magyar köznyelv Felvidéknek, jómagam (a fentebb bemutatott fogalmak pontatlansága és időbeli determináltsága okán) szlovákiai magyar nyelvterületnek nevezek. Délről a szlovák-magyar, keletről a szlovák—ukrán államhatár, északról, északnyugatról pedig a magyar-szlovák nyelvhatársáv zárja.

Végezetül feltehető (és fel is teendő) a kérdés: mi indokolja egy, a 20. században kialakitott országhatár és egy folyamatosan változó nyelvhatár közötti terület kijelölését? Az tény, hogy a mai szlovákiai nyelvterület kialakulása pillanatában, néprajzi értelemben kulturálisan rendkívül tagolt volt. Erről a belső tagoltságról a későbbiekben még bőven lesz szó, itt mindössze annyit jeleznék, hogy ezek a tájegységek (a Csallóköztől a Bodrogközig) jóval szorosabb kapcsolatban voltak a velük délről és északról szomszédos területekkel, semmint egymással. Ez a differenciáltság az elmúlt szűk egy évszázad alatt a homogenizálódás folyamatának az útjára lépett ugyan, de még ma sem mondható el, hogy a szlovákiai magyar nyelvterület egy homogén kulturális egységet képezne (vö. Liszka 1998b; Liszka 2000e; Liszka 2001c; Liszka 2002b; Liszka 2007a).

10. Az információért Szarka Lászlónak tartozom köszönettel. Lásd még: Botík 2007, 59-61; Brock 2002; Szarka 1995, 48-52, 271; Szarka 2008. Mivel jelen esetben talán nem szükséges a Szlovcnszkó-Szlovákia problematikára kitérni, csak jelzem, hogy a kérdést legutóbb Filcp Tamás Gusztáv tekintette át. Ugyanő azt a két világháború közti kísérletet is adatolja, amely a szlovákiai magyarok terminus helyett az aljoldszéli magyarok megjelölést próbálta elfogadtatni (Filep 2009, 20).

11. A dolniaci, alföldiek olyan regionális csoportok tagjai, akik Szlovákia különböző, a hegyvidéki településekhez viszonyítva alföldies jellegű vidékeken élnek. A tájnyelvi és helyi kifejezési formákban ugyanezt jelentik a dolňáci, dolinčania, dolné dediny kifejezések (...) A felföldi és alföldi típusú területek közötti határok relatívak, „mozgékonyak”. A gyetvaiak számára például Észak-Hont már alföldi típusú vidéknek számít, miközben a Korponai-fennsík lakói az Ipoly mentét tekintik alföldiesnek. Éppen ezért a csoportok nincsenek egységesen meghatározva, s a felföldi-alföldi különbségtétel mindig a települések fekvésének helyi megítéléséből adódik [L.J. ford.]