Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
178 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása gallyakkal (»pős«) befonták. Erre tölgy-, szil- vagy szilvafát használtak. Ajtó vagy ablak helyét nem fonták be, de néha csak utólag vágták ki a helyét a kész falba. A sövényvázat aztán golyvával kevert sárga agyaggal (vágparti falvakban »kék iszappal«), mindkét oldalról kitapasztották. 45-50 cm volt a szokásos falvastagság. 2,5-2,7 m magasságban a falat »sárgerendával« zárták el, az tartotta a keresztben rárakott padlásgerendákat... (Böszörményi 1988,41-42) A 20. század elejétől kezdve mind gyakoribbá vált a vályog- vagy mórtégla, majd a század közepe táján a tégla. Az ágasfás-szelemenes tetőszerkezetű házakat náddal fedték. A tetőfedő cserép nagyjából a téglaépítkezéssel és a szarufás tetőszerkezettel együtt a 20. század közepétől van jelen a térségben. A lakóházak hagyományosan hármas beosztásúak voltak: első ház — pitvar - hátsó ház. Egy jellegzetes, a 19. századi mátyusföldi népi építészetet reprezentáló ágasfás-szelemenes parasztház jelenleg Vágsellyén a galántai múzeum gondozásában tájházként tekinthető meg Az építkezésben az alapvető változásokat az 1950-es évektől számíthatjuk, amikortól fokozatosan terjedtek el a (10x10 méteres) négyzet alaprajzú, téglából (olykor vert falból) készült, sátor- vagy manzárdtetős, olykor manzárdszobás lakóházak. Ezeket rendesen úgy építették, hogy a régebbi, általában sárból készült parasztházak első traktusát lebontották, s annak helyére húzták fel az új építményt. A régi ház hátsó része az újhoz hozzáragasztva (olykor ajtóval egybe is nyitva), némileg felújítva, tovább szolgált. Nyári konyha, kamra volt benne, az élet, főleg a nyári időszakban itt zajlott. Kétgenerációs család esetében az is gyakori volt, hogy az új házba a fiatalok költöztek, míg az időseknek a hátsó traktust tették lakhatóvá. Az 1970-es években jelentek meg, s egyre inkább terjedtek a többszintes, lapos tetős téglaépületek. Főleg Szene térségében (a közkedvelt fürdőhely miatt) a falvak régi parasztházait gyakran pozsonyiak vásárolják fel. Ezeket némileg átépítve, belsőleg modernizálva hétvégi házként (chalupa) hasznosítják (vö. Cséplő 1995, 34). Ágasos tetőszerkezetű, ma tájházként működő parasztház Vágsellyén (a komáromi Etnológiai Központ fotóarchívumából) 4. táblázat: Néhány kiemelt mátyusföldi településen általában felhasznált építőanyag statisztikai áttekintése Helység Kő, tégla Kő-, téglaalap, sár-, vályogfal Vályog-, sárfal Fa-, egyéb fal Cserép-, pala-, bádogtető Zsindely-, deszkatető Nád-, zsúptető 1900 1910 1900 1910 1900 1910 1900 1910 1900 1910 1900 1910 1900 1910 Alsószeli 23 26 56 45 276 286 2 1 57 83 234 216 66 59 Pered 7 15 20 45 553 561 3 68 176 139 99 373 349 Vága 247 139 5 40 59 159 12 24 71 108 179 195 73 59 Vágsellye 43 63 187 165 247 296 1 3 41 168 202 156 235 203 Vágtomóc 72 47 25 53 139 183 1 2 42 94 42 51 153 140
