Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

176

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Negyed kertes településszerkezete a II. katonai felmérés 1839-ben készült térképén (Hofer I960, 336)

A 20. század második felében a tanyásodással ellentétes folyamatok is lejátszódtak: a tanyaközpontokból önálló települések jöttek létre. Jó példa erre Alsóhatár esete. Az Alsószeli kataszterébe tartozó tanyacsoportot első alkalommal az 1839-es katonai felmérés térképe rögzítette. Lakóépületek ekkor még feltehetően nem voltak a térségben, csupán az állattartáshoz kapcsolódó gazdasági épületek. Alsóhatárba fokozatosan, a 19. század utolsó évtizedeiben költözködtek ki az ott földterülettel bíró gazdák és családjuk, először időszakos jelleggel, majd a század végére, a 20. század elejére állandó ott lakás céljából is egyre nagyobb számban (az 1910-es népszámlálás adatai szerint 72-en, 1941-ben 254-en, 1961-ben pedig már 338-an laktak ezen a területen). Elsősorban a szegényebbek költöztek ki, de a nagycsaládok széthullásával a fiatal házasok is itt teremtettek maguknak új egzisztenciát. 1957-ben temetőt alapítottak Alsóhatárban, majd 1960-ban megkapta az önálló községi státust. A hetvenes években viszont a települést Királyrévhez csatolták, majd 1990-ben visszanyerte ismét önállóságát. Az 1991-es népszámlálás adatai szerint a település lakóinak száma 244 volt (Angyal 1998).

A mátyusfoldi falvak általában halmazos (pl. Jóka) és utcás, olykor orsós (pl. Nemeskosút) szerkezetűek. A települések képét gyakran tarkítják a vályog-, illetve mórtéglavetéshez szükséges agyag bányászása során keletkezett kisebb-nagyobb tavak (Deáki, Nádszeg Pered, Vágfarkasd, Zsigárd). A telkek általában az utca vonalára merőlegesen helyezkedtek el. A lakó