Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
172 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása 3. MÁTYUSFÖLD 3.1. A tájegység körülhatárolása, megnevezése, belső tagolása Általában az a vélemény, hogy a terület Csák Máté 14. századi trencséni kiskirályról kapta nevét, s annak egykori birtokait jelzi. Hogy e birtokok pontosan hol, mekkora területre terjedtek ki, annak megítélésében viták vannak a kutatók között. Botka Tivadar például a Mátyusföldről mint a „nagy országban alkotott kis országról” beszél, és egy 15. századi adat alapján a következő megyéket sorolja hozzá: „...Árva, Liptó, Turócz, Zólyom, Trencsin, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád, Pozsony, Komárom és Esztergom, ezen utoljára nevezett három megyének azonban csak a Dunáig nyúló részei. Ez volt tehát eredetileg a Mátyusfölde, s beillett, mint mondám, kis országnak” (Botka 1873, 60). A továbbiakban így folytatja: Utóbb a XVII. század közepétől kezdve már a történelmi és földrajzi irodalom termékei Mátyusfóldnek több egykori részeit feledékenységbe jutottaknak mutatják, és mind inkább szűkebb határok közé szorítják azt. Például Kálnoky, Rákóczy hadaival Nógrádon és Honion keresztül menve, csak akkor tartotta a sereget Mátyásföldére érkezettnek, mikor Léva vára alá jött, naplójában ily kifejezést jegyezvén fel: hogy Lévánál Barsban kezdődik a Mátyusfölde... (Botka 1873,61) Ezt követően a tájfogalomnak a népi tudatban megmaradt emlékét Czuczor Gergely meghatározásán keresztül bizonyítja. Nézzük az eredeti szöveget: „Mátyusfölde [...] azon tartomány, melyet a XIV-dik század elején a hires trencséni Csák Máté bírt, s nevéről (Máté) neveztetett, mely magában foglalta Trencséntől Komáromig a Vágmellékét és Garan vizének jobb partján fekvő részeket. A Pozsonyvármegyében lakó s Csallóközön kívül eső, valamint az alsó nyitrai és Komárom vármegyének udvardi, és Esztergám megye párkányi járásaiban lakó magyarok még ma is mátyusfoldieknek hívják magukat.78 A csallóköziek különösen azon vidéket nevezik Mátyusfóldnek, mely a nádszegi, máskép érsekújvári Dunaágon kívül fekszik, s a Vág vizéig terjed” (Czuczor-Fogarasi 1862-74: IV, 144). Lényegében ezt a nézetet vallja a nyelvész Zolnai Gyula is, aki Mátyusföld nyelvjárási sajátosságainak a feltérképezéséhez a legnyugatibb kutatópontul Pozsony városát, a legkeletibbéül pedig Párkányt választotta (Zolnai 1891, 2). Területi körülhatárolását nyelvészeti érvekkel viszont nem sikerült alátámasztania. Tovább bonyolítja a képet Danczi Villebald, aki Kürt nyelvjárási sajátosságait bemutatva írja, hogy a „község a Mátyusföldön fekszik, és így földrajzilag beleesik a palóc nyelvterületbe” (Danczi 1939, 7). Ezzel szemben Mohos János, a Kürttel szomszédos Kisújfalu jegyzője, Pesty Frigyes helynévgyűjtő kérdőívére válaszolva 1860-ban egy lapalji jegyzetben a következőket írta: „Mátyusfölde: így neveztetvén a’ Vág folyó eredetétől egész annak a’ Dunába ömléséig fekvő helységek együttvéve Trencsény Mátéról, kinek hajdan birtokába voltak.”79 Lőrinczy György egy történeti kisregényében is hasonlóképpen határozza meg a Mátyusföld kiterjedését: „A Mátyus földjének Magyarország azt a szép vidékét hívják, amelyik Komáromtól meg a Vág-Dunától föl, a Kárpátokig terjed. Valaha a trencséni Csák Máté birtoka volt mind. Róla hívják Mátyus földjének” (Lőrinczy én. 11). Eszerint tehát a Mátyusföld keleti határa a Vág vonala lenne, aminek ellentmond az író egy másik megjegyzése, amit Mátyás király szájába ad. A királynak az Érsekújvárhoz közeli Baromiakról kellett a Duna jobb parti Neszmélyre jutnia. Ezt 78. Ezzel szemben megjegyzendő, hogy Fél Edit 1943-as marcclházai gyűjtése során azt tapasztalta, a helybeliek nem tartják magukat mátyusfoldieknek. A mátyásföldiek palócoknak hívják őket, de ezt sem vállalják. Hogy Fél Edit vagy a marcelháziak viszont kiket tartanak mátyásföldinek, az nem derül ki az adatközlésből (EA-1524, 6). 79. Pesty Frigyes Helynévtára. Esztergom m. OSZK. Föl. Hung. 1114/14.3. 51.1.
