Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)

IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása

Csallóköz 135 Hajómalom-rekonstrukció a gútai Kis-Dunán (Liszka József felv. 2000) egyre csökkent. Ebben az időben néhány meg­rendelő már keményfából (tölgy vagy dió) is készíttetett ládát. Az első világháború után a gyáripar olcsó termékei, valamint a gazdasági válság vetett véget a komáromi asztalosipar­nak. 1926-27-ben szövetkezetbe tömörülve igyekeztek megélhetésüket biztosítani, és Jókai utcai üzletükben ezekben az években még lehe­tett kapni tulipántos ládát. Kereslet hiányában azonban be kellett szüntetniük tevékenységü­ket (Kecskés 1978, 158-164). A népi festett bútorok, elsősorban a ládák legfonto­sabb készítőközpontja Komárom. A XVIII. századi, többféle változattal jelentkező korábbi stílustörekvé­sek [...] után a múlt század elejére az ékrovásszerü faragás jutott uralomra - különösen jellemzőek a lendületes, keskeny levelek és a sajátos tulipánok -, ez vagy keretként fogja körül a festett díszítményt, vagy teljesen betölti a láda egy vagy két mezőjét [...]. A század második felére azután a plasztikus Komáromi láda 1819-ből és 1723-ból. Érsekújvár. Thain János rajza (Thain-Tichy 1991,49)

Next

/
Oldalképek
Tartalom