Liszka József: Magyarok Szlovákiában VI. Populáris kultúra - Magyarok Szlovákiában 6. (Somorja, 2010)
IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása
124 IV. A népi kultúra táji-történeti tagolódása nagy, kerek, sövényfalú akiok (akók). Ez utóbbiakat Fél Edit kutatásai alapján Gúta, Csicsó, Izsap határából, illetve a Csilizközből tudjuk adatolni. Az akiok általában a lovak téli szállásául szolgáltak, bár a gútai határban szarvasmarha számára is épült téli akol. Az izsapi ménesakó nagy kerek építmény volt fölhányt földből, a földhányás tetején sövényfallal. Negyven-ötven ló is elfért benne. Faragott kapuoszlopok a 19-20. század fordulójáról. Medve és Szap (Pálos 1906, 187) Vascsövekből és -lemezekből készített kapus kerítés az 1960-as évekből. Medve (L. Juhász Ilona felv. 2010) 2.3.1.2. Gazdálkodás Zsákmányoló gazdálkodás A kérdéskörnek csallóközi vonatkozásban is meglehetősen gazdag az irodalma. Herman Ottó nagy halászati munkájában fontos szerepet játszik a komáromi halászat leírása (Herman 1887, főleg: 440-466). Alapy Gyula elsősorban okleveles és egyéb történeti forrásokra támaszkodva írta meg a csallóközi halászat történetét (Alapy 1933; Alapy 19942). Kisebb írásaiban Baranyay József is foglalkozott a kérdéskörrel (Baranyay 2002, 21-27), illetve a somorjai Khín Antaltól származik több összegző áttekintés (Khín 1940; Khín 1943; Khín 1948; Khín 1966; Khín 1970). Újabban pedig Danter Izabella (Danter 1992) és Kaprálik Zsuzsanna érintette a témakört (Kaprálik 1982). Speciálisan a vizahalászattal, a vizafogó cége szerkezetével, funkciójával az említettek mellett még Gaál Károly (Gaál 1947) és Morvay Péter is foglalkozott egy-egy tanulmányában (Morvay 1948). Az aranymosást mint jellegzetes csallóközi ősfoglalkozást szintén Baranyay József és Khín Antal vizsgálta először (Baranyay 1911b; Baranyay 2002, 73- 110; Khín 1934), majd a második világháború után elsősorban N. László Endre e téren kifejtett munkássága érdemel figyelmet (N. László 1988a; N. László 1988b; N. László 2001). *** A zsákmányoló vagy gyűjtögető gazdálkodás bizonyos elemei a csallóköziek körében is fennmaradtak szinte napjainkig. Kiaknázták a táplálkozásra, táplálkozáskiegészítésre alkalmas vadon termő növények, vadon élő állatokat hasznát, gyógyászati célokból növényeket gyűjtögettek stb. (vö. Danter 1992, 51-56). Az alábbiakban nincs arra mód, hogy e tevékenységi forma minden kis részletét bemutassam, így mindössze néhány általam jelentősebbnek vélt zsákmányolási eljárás valamivel részletesebb bemutatására vállalkozom. Halászat. A térséget bemutató írók sosem feledik hangsúlyozni a vizek bámulatos halbőségét. Oláh Miklós már 1536-ban említi a gútai vizafogókat (Oláh 1985,45). A természetes halfogási módok és lehetőségek mellett viszonylag korai adatok szólnak arról, hogy az egyház és a főurak birtokaikon mesterséges halastavakat is
